|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDLimonádé JoePápai Zsolt
Limonádovy Joe aneb Konská opera – csehszlovák, 1964. Rendezte: Oldrich Lipsky. Szereplők: Karel Fiala, Rudolf Deyl, Olga Schoberová. Forgalmazó: MOKÉP. 98 perc.
A szocialista Magyarország filmforgalmazási
és mozibemutatási szisztémájának sajátossága, hogy gyakran egy nagy múltú műfaj
paródiája hamarabb jutott el a közönséghez, mint a veretes klasszikusai. Amikor
a Vámpírok báljával találkozott a
publikum, a horrorműfaj darabjait nem ismerte; Az oroszlán ugrani készül, a Révész György által jegyzett James
Bond-paródia úgy került a mozikba a hatvanas évek végén, hogy az akcióthriller
zsáneréről és a Bond-filmekről a magyar nézők mit sem tudtak; A keresztapa másik arca olasz
gengszterkomédia honi bemutatója 1975-ben hét évvel előzte meg Coppola korszakfordító
munkájának budapesti premierjét.
A westernműfaj sem
kerülte el a sorsát. Amikor bemutatták nálunk Oldrich Lipsky western-persziflázsát,
a Limonádé Joe-t, a korabeli publikum
a célkeresztbe helyezett zsánerről alig tudott valamit, ugyanis annak
klasszikusai nem juthattak be az országba, még az olyan nagyágyúk munkái sem,
mint John Ford vagy Anthony Mann. A Limonádé
Joe ily módon torzította a közönség műfajtudatát: sokak szemében nem csak
egyes műfaji paneleket, hanem a Vadnyugat mítoszát, sőt általában a tömegfilmek
mesélés-logikáját egészében tette nevetségessé.
Mindazonáltal a Limonádé Joe máig a KGST-kultfilmek
egyik legbecsesebbike – csak Magyarországon kétmillió (!) néző váltott jegyet a
hatvanas évek derekán –, amely fél évszázaddal elkészülte után is őrzi a báját.
A „Kolaloka limonádé” nemes lelkű ügynöke és a whiskyt terjesztő becstelen
vigéc között kitörő küzdelmet elbeszélő filmet westernparódiának szokás
nevezni, pedig legalább annyira – ha nem jobban – kötődik a cseh mozi
hagyományaihoz, mint az amerikai vadnyugati filmek legendáriumához. A Limonádé Joe „zenés szerzői
westernburleszk”, melyben Mack Sennett slapstickjei és a B-kategóriás Roy
Rogers-opuszok világa találkozik Karel Zeman munkáinak, valamint az újhullám
prominens darabjainak a szemléletével. A slapstick hatása a felgyorsított
csetepatékban, a Roy Rogers-westerneké pedig a musicalszekvenciákban evidens
(ráadásul a címszerepet adó Karel Fiala fizimiskája is Rogerset idézi),
ugyanakkor Zeman inspirációját az időszakosan az avantgárddal kokettáló
előadásmód és a fantasztikus elemek beemelése jelzi, míg az újhullámot a film
groteszk szemlélete idézi. Ez az izgalmas keverék annak idején nem csak
honfitársainkat, hanem néhány nyitottabb szívű és szemű amerikait is
megszólított. A Limonádé Joe a
hatvanas években az Oscar küszöbéig jutott (a fáma szerint az utolsó körben
esett ki a legjobb külföldi film díjára nominált alkotások köréből), Henry
Fondát pedig szabályosan megbabonázta a Karlovy Vary-i fesztiválon.
Extrák: Nincsenek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1109 átlag: 5.52 |
|
|
|
|