KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/december
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rómának szeretettel

Varró Attila

To Rome with Love – amerikai, 2012. Rendezte és írta: Woody Allen. Kép: Darius Khondji. Szereplők: Woody Allen (Jerry), Alec Baldwin (John), Jesse Eisenberg (Jack), Roberto Benigni (Leopoldo), Penelope Cruz (Anna). Gyártó: Medusa Film / Perdida Productions. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 112 perc.

Woody Allen korai életművére többek közt az olasz filmművészet is futó hatást gyakorolt, különösen fajsúlyos szerzői alkotói, mint ezt a Csillagporos emlékek kínos 8 és fél parafrázisa vagy az Amit tudni akarsz a szexről frigiditásról szóló szkeccsének Antonioni-paródiája is jelzi. Az ezredfordulós európai városnéző körút következő állomását jelentő Róma-film esetében azonban a visszatekintés fókusza a könnyedebb itáliai művekre irányult, amit már a hajdani Cinecitta-komédiákra olyannyira jellemző epizódfilm-jelleg is mutat. A négy külön szálon futó történet olasz párosában a rendező újrahasznosítja Fellini Fehér sejkjét (nászutas vidéki házasok a vatikáni túra helyett frivol különutakra tévednek), és eljátszat Begninivel egy újabb „botcsinálta sztárt” az életműben (az izgága kisemberből ezúttal gengszterek, rendőrök helyett a média farag minden ok nélkül celebritást) – a két amerikai sztorival pedig megidézi korai novellái bájos abszurdját (egy amerikai operarendező által felfedezett isteni tehetség csak a zuhany alatt képes bizonyítani énektudását) és a Játszd újra Sam! párkapcsolati tanácsokat osztogató képzeletbeli szuperegóját (akit Bogart helyett ezúttal befutott középkorú énje alakít a szerelmi háromszögbe szorult ifjú építész számára).

Vérbeli nosztalgia-filmről van tehát szó, akár az Éjfélkor Párizsban többszörös múltidézése esetében: Allen ismét végiglátogatja szépemlékű ifjúságának pár kedves állomását, miközben önmaga szerepében folyamatosan a halálközelségről és a feledésről gyárt jobb-rosszabb gegeket (pályája egyik legmeghatóbb szerzői alteregóját alakítva a sikeréhes rendezőkontár bőrében). A London-trilógia ridegebb, sötétebb darabjaihoz képest érezhetően egyfajta megnyugvással tekint már saját életművére, elhagyva az utolsó kétségbeesett erőfeszítéseket, hogy valami nagyszabásút, jelentőset hagyjon maga után – inkább a fantáziák melegebb éghajlatú vidékére költözik. Az eredmény talán csalódást jelent a Match Point rajongóinak, de azok számára, akik fénykorában is idegennek érezték Bergman és Antonioni komor jelmezét a Manhattan szerzőjén, most szívből örülhetnek a Kairó bíbor rózsája és a Broadway Danny Rose kissé megfáradt, kései utódjának.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/09 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11223