KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/december
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A vérdíj

Sepsi László

Perriers Bounty – angol–ír, 2009. Rendezte: Ian Fitzgibbon. Szereplők: Cillian Murphy, Brendan Gleeson, Jim Broadbent. Forgalmazó: Ristretto. 88 perc.

Vonzódása a verbalitás kiemelt szerepéhez és az egymásba kuszálódó párhuzamos cselekményszálakhoz viszonylag korán filozófiai fordulatra determinálta az ezredforduló brit bűnfilm-hullámát. Guy Ritchie Revolverében vagy az Erőszakik abszurd egzisztencialista gengszterdrámájában az állandó szövegelés már nem a helyi színezetet hivatott erősíteni (mint még például a Blöffben történt), hanem permanens világértelmezési kísérlet, amelynek legfőbb célja, hogy a szakadatlan szövegfolyam valamiképp rendet vágjon a karikatúrába hajló figurák machinációiból és a rendre megvariált elbeszélésmódokból kibomló káoszban. Az itthon a tavalyi Titanicon debütált A vérdíj ezt receptet követi: közismert toposzon alapuló szüzséjét (piti ügyeskedő egy adósság miatt összetűzésbe kerül a helyi maffiafőnökkel és konfliktusuk felkavarja a nagyvárosi alvilágot) markáns véletlendramaturgia és a Gabriel Byrne hangján megszólaló Kaszás eszmefuttatásai teszik egyedivé, miközben a pikareszk hajszafilm élvezeti értékét megannyi bizarr mellékszereplő hivatott növelni. A tévérendezőként és színészként indult Ian Fitzgibbon ugyan komplex narratív szerkezetek felvázolása és fajsúlyos karakterdráma helyett csak egy stílusos ujjgyakorlatra vállalkozik (melynek legközelebbi rokona a nagyrészt szintén Brendan Gleesonra építő A guardista), a filozófiai töltetről azért nem mond le teljesen. Mi több, a Kaszásnak köszönhetően a lehető legautentikusabb forrásból értesülhetünk az események mögötti magasabbrendű cél mibenlétéről.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/04 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11039