|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDIsten haragjaGéczi Zoltán
Frailty – amerikai, 2001. Rendezte: Bill Paxton. Szereplők: Bill Paxton, Matthew McConaughey, Powers Boothe. Forgalmazó: FIBIT Media Kft. 93 perc. Húsz éve pályán lévő, rutinos hollywoodi vénrókák, midőn lehetőséget kapnak a rendezői bemutatkozásra, rendszerint kertvárosi családok szomorú széthullását vagy kelet-európai hadiárvák elregélhetetlen keserveit akarják megfilmesíteni nagy buzgalommal. Bill Paxton azonban egy high concept-thriller mellett tette le voksát; nem nyújtotta markát többért, mint amennyit megfogni is képes volt. A hangulatában az Ószövetség véres–komor miszticizmusát megidéző, szerkezetileg a Közönséges bűnözőkkel rokonítható darab a Hetedik által divatba hozott kinyilatkoztatás-thrillerek képviselője, melyben egy angyali jelenésre hivatkozó családapa (maga a rendező) fiait a szent misszió mellé állítva öli sorban a kockásfüzetbe vésett nevek viselőit. Bőséggel akadnak filmek vallási megszállottság által motivált sorozatgyilkosokról, így a fent vázolt expozíció könnyedén torkollhatott volna érdektelen katasztrófába, de a forgatókönyv nem mellőzi a frissnek ható fordulatokat, a színészválasztás és -vezetés biztos szakmai alapokat feltételez, ami pedig különösen megnyugtató, hogy Paxton okosan alkalmazza a narrátort, holott a mesélő kényes tétele a dramaturgia eszköztárnak, mert a sűrű monológok aggasztó gyakorisággal akasztják meg a cselekményt.
Az Isten haragja ugyan távol áll a revelációtól, de nem fogja magára haragítani a filmbarátokat: a megszokott közhelyek mellett legalább ugyanannyi eredetiséget felmutató, stabil szerkezetű, több mint tisztességes thriller, amely hasonszőrű társai többségével szemben valóban képes a bő másfélórás játékidő erejéig lekötni a nézőt, s még a zsánerben kötelező plot twist problémáját is elegánsan tudja megoldani.
Extrák: filmográfiák, előzetes.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 877 átlag: 5.58 |
|
|
|
|