|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziAlmanya, a török paradicsomKolozsi László
Almanya – Wilkommen in Deutschland – német, 2011. Rendezte és írta. Yasemin Sandereli. Kép: Moritz Kaethner. Zene: Gerd Baumann. Szereplők: Rafael Koussouris (Cenk), Vedat Erincin (Hüseyin), Lilay Huser (Fatma), Aylin Tezel (Canan), Gyártó: Roxy Film / Infa Film / Concorde Filmverleih. Forgalmazó: CineReal. Feliratos. 97 perc. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy az Almanya (törökül így mondják Németországot) című filmet a német kormány rendelte, és megrendeléskor az a cél vezérelte, hogy az identitásukat vesztett másodgenerációs törököknek készítessen egy olyan alkotást, mely kisebbrendűségi komplexusukat igyekszik csillapítani. És az sem kizárt, hogy a Németországban élő törököket kívánta a bennszülöttekkel megkedveltetni meséjével, amelyben az 1964-ben az új hazájának Németországot választó nagyapa egy kis házat vesz Anatóliában, majd odacsábítja az őszi szünetre az egész családot.. A propaganda gyanúját mindenesetre nehéz lemosni egy olyan filmről, melynek már első szekvenciájában a narrátor hölgy arról értekezik: a vendégmunkásokat direkt és kifejezetten a nyugat-németek toborozták, mivel égető szüksége volt rájuk ennek a dinamikusan fejlődő gazdaságnak. És a szegregált iskolában a kis török fiú szomorúsága oly megejtő – mikor az ősei földjéről kérdezőnek nem tud méltó választ adni – hogy nincs német szív, ami ne lágyulna el arckifejezését látván. Az olyan családi road movie-kat, mint a Család kicsi kincse, és érzelmes drámákat, mint a Mindenki jól van, egyesítő, szívmelengető német darabból az is kiderül, mit és kiért volt nehéz megszoknia a török emigránsoknak: a tacskót óriáspatkánynak lehetett nézni, a takarítónőt a neglizsében a vallási parancsolatok ellen vétő kísértőnek, a feszületet félelmetesnek. A megszokott dramaturgiai rugókra járó mű – a hosszú út mindenkit megbékít, kit a sorsával, kit új hazájával, kit a testvérével, és van egy ártatlan áldozat is – kevés szóval összefoglalva: aranyos és kedves. Senkit nem sért. És az előírt kettős célt is beteljesíti.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1098 átlag: 5.52 |
|
|
|
|