|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
KutyahidegVincze Árpád
Eight Below – amerikai, 2006. Rendezte: Frank Marshall. Szereplők: Paul Walker, Moon Bloodgood, Bruce Greenwood, Jason Biggs. Forgalmazó: InterCom. 116 perc. A producerként több tucat mozit jegyzõ Frank Marshall az Arachnophobia, az Életben maradtak és a Kongó után negyedik saját rendezésében is valós alapanyaghoz nyúlt. 1958-ban egy japán expedíció tagjainak szánhúzó kutyáik nélkül kellett elhagyniuk az Antarktiszt, hogy elkerüljenek egy hatalmas vihart. A megláncolt állatok a zord idõjárás és az éhség szorításában vívták élethalálharcukat, miközben gazdájuk hónapokon át hiába reménykedett a visszatérésben. Az eseményekbõl 1983-ban japán stáb forgatott történethû játékfilmet (Nankyoku monogatari avagy – nemzetközi forgalmazásban: –Antarctica.)
Marshall jelenbe áthelyezett sztorija csak kevéssé emlékeztet az eredeti eseménysorra. A drámaiság szolid – Disney-világban járunk! –, az amerikaivá lett figurák ismerõsek: egy férfi, aki mindent megtenne a kutyáiért, egy nõ, akinek alig van több dolga, mint a zárójelenetben csókot váltani a férfival, egy baráttá váló idegen és egy rajzfilmbe illõ, mókás mellékalak, aki a humor pillanataiért felelõs.
Ahogyan a számos fajtáról szóló számtalan kutyás filmben (A vadon szavától a Kutyabajnokig), az állatok most is okosak, hûségesek és kitartók, így bizonyos, hogy sokan lelkesülten és aggódva figyelik a gördülékenyen elõadott, szívszorító és hepiendbe torkolló igaztörténet-mesét. A figyelmesebbek meg konstatálhatják, hogy az ebek viselkedése idõnként gyanúsan ember-logikájú, s akit nem varázsol el a sok szép kutyatekintet, egy-két pillanatban még meg is ijedhet: a kutyák mintha megszólalni készülnének…
Extrák: semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1018 átlag: 5.58 |
|
|
|
|