KERESÉS

ARCHÍVUM/TARTALOM

LAPOZÓ

Év

1979/december

• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta

bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez

DVD

A zátony

Sepsi László

The Reef – ausztrál, 2010. Rendezte: Andrew Traucki. Szereplők: Damian Walshe-Howling, Adrienne Pickering, Zoe Naylor. Forgalmazó: Budapest Film. 85 perc.

Az ezredforduló óta a tömegfilmes óriásszörnyek elsõszámú élõhelyét a televíziós trashfilmgyárak jelentik – élen a SyFy Channel évrõl évre bizarrabb crossovereivel –, míg az angolszász mozis fõsodor néhány poszt-9/11-es traumafilm (A köd, Cloverfield) kivételével lényegében negligálta a témát. Mindezzel párhuzamosan a függetlenfilmes szcéna rátalált a hetvenes évek ökohorrorjának hagyományaira és a Nyílt tengeren trendindító kamaradrámája óta számos pályakezdõ alkotó folytatta a modernista zárt szituációs drámák és a természeti fenyegetések attrakciós mozijának összeházasítására tett kísérleteket. A lényegében egy mangrove-fán játszódó Halál a mocsárbannal indult Andrew Traucki második filmjével sem hagyta el a megkezdett utat: az eleve tájközpontú ausztrál exploitation alapvetéséhez, a Véres hétvége címen nemrégiben remake-elt Long Weekendhez igazodva.A zátony ezúttal egy farkaséhes fehér cápa elé veti magánéleti feszültségekkel teli mikroközösségét, hogy aztán bergmani szenvtelenséggel vigye vászonra az érzelmi és fizikai kelepcébe került hõseinek vergõdését. A látszólag teljességgel inkompatibilis zsánerek találkozásában „a félelem megeszi a lelket” kegyetlen kulcsmondata jelenti a közös nevezõt: a mocsármélyen ólálkodó krokodilok, lerobbant Ford Pintókat ostromló bernáthegyik és a végeláthatatlan óceánban ragadt párocskákból csemegézõ cápák egytõl egyig az érzelmi döntésképtelenség fenyegetõ megtestesülései, amelyek végül nem csupán azokra csapnak le, akik határhelyzetbe kerülve csak bénultan lubickolnak, de azokra is, akiket társaik így magukkal rántanak. A Véres hétvége és a Halál a mocsárban után Traucki mozija újfent egy zátonyra futott párkapcsolat tragédiájával erõsíti az ozploitation egzotikus szubzsánerét, titokban tartott terhesség és kapcsolatmentõ nyaralás után egy szakítás utáni huzavona résztvevõit tesztelve a természet lágy ölén.