|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDYona, a pingvinek királynőjeTeszár Dávid
Yona Yona Pengin – japán, 2010. Rendezte: Rintaro. Forgalmazó: Gamma Home Entertainment. 84 perc. Az anime-állatvilág megvetett faja a pingvin, ekként a pingvines animék szerelmesei elismerő csettintés mellett csaphatják hozzá kollekciójukhoz e kedves gyermekmesét. A Yona, a pingvinek királynője elkerüli mind a komikus (Manmaru the Ninja Penguin), mind pedig tragikus (Penguin’s Memory) pingvin-vonalat, helyette egy szabályos nevelődési történetet mutat be egy pingvinmániás kislánnyal a főszerepben, aki esténként az elhunyt édesapja által készített pingvinjelmezben futkorássza körbe szülővárosa utcáit. Az Alice Csodaországbanhoz hasonlóan egy furcsa teremtményekkel benépesített világban találja magát az aprócska főhősnő, ahol a koboldok próféciája szerint egy repülésre képtelen madár fog végezni a mindenki életét megkeserítő, gonosz varázslóval. A repülés központi motívuma és a kisiskolás fruska szerepeltetése Miyazaki munkáit juttathatja eszünkbe, a párhuzamok azonban itt véget is érnek, ugyanis az idén hetven esztendős, az iparban ugyancsak legendásnak számító Rintaro (Galaxy Express 999, Metropolisz) meséje korántsem olyan gazdagon rétegzett, mint Miyazaki művei. A felnőtt közönség további bánatára a Yona tartózkodik az amerikai animációs stúdiók családi rajzfilmjeiben előszeretettel alkalmazott megoldásoktól is (kizárólag a nagykorú családtagok által értelmezhető szövegközi utalások, mókás kikacsintások). Rintaro művének egyedüli érdekessége, hogy háromdimenziós animációt használ, elveti a fotórealizmust és megtartja a rajzfilmszerű, kerekded, bájos karaktereket. Mindez a patinás életmű fényében csekély vigaszt jelent: a Yona nyugodt szívvel csupán a tíz év alatti korosztálynak ajánlható – a pingvines animék Aranypolgára továbbra is várat magára.
Extrák: előzetes.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1000 átlag: 5.58 |
|
|
|
|