|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDA teljes csodaAlföldi Nóra
The Wonder of it All – amerikai, 2007. Rendezte: Jeffrey Roth. Szereplők: Buzz Aldrin, Alan Bean, Gene Cernan. Forgalmazó: ADS Service. 82 perc. A hatvanas éveknél zűrösebb korszakot kevéssé lehet találni az Egyesült Államok történetében, ám a politikai merényletek, diáklázadások, Vietnam és minden hóbelevanc közepette pár hérosz és az amerikai öntudat egészen a Holdig repült – lekörözve ezzel a nagy hidegháborús ellenfelet, a Szovjetuniót, annak a harmincas évek óta futó űrprogramját, Lajka kutyát és Jurij Gagarint.
Az Apollo 11 1969-ben landolt Neil Armstronggal és társaival a földhöz legközelebb lévő égitesten, ahol 1972-ig tizenkét asztronauta taposta a szürke port. Kevés ember van e földkerekségen, aki ne ismerné a Holdraszállás kulturális és tudományos centrifugális erejét, épp ezért tűnhet kissé fantáziátlannak Jeffrey Roth rendező témaválasztása. Mi több, az anyag, gyakorta szájbarágós retorikájával, a NASA múzeum egy szobája loopolt anyagának tetszik, Roth missziója azonban jóval több ennél.
Természetesen sok szó esik a Holdraszállásról (az archív felvételek szépen kollázsolt gyűjteményt alkotnak, és az űrcowboyok negyven–ötven év távlatából értékelik az élményt), a doksi azonban nem merül ki a világraszóló esemény taglalásában, hanem „beszélő fejek”-filmként a program dinoszauruszainak időskori portréját örökíti meg: NASA utáni életét vázolja fel, egy hősként leélt élet tanulságait mutatja be. Roth gondosan blokkokra osztja a matériát – az oktatófilmes íz ellenére munkája érdekes, élvezetes, mértékletes darab, mementója egy korszaknak, melynek hősei időn és téren kívül mozogtak.
Extrák: Nincsenek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1055 átlag: 5.45 |
|
|
|
|