KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/november
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Csala Károly: A messzeség – közelről

• Bársony Éva: Maupassant, jutányos áron Útközben
• Almási Miklós: A Holdbeli Öreg Minden szerdán
• Báron György: Kitörés a Vidám Parkba A kis Valentínó
• Faragó Vilmos: Mi bajom a magyar filmmel?
• Bikácsy Gergely: A márvány és az ember
• N. N.: Andrzej Wajda filmjei
• Pap Pál: Varsói beszélgetés Andrzej Wajdával A Márványember magyarországi bemutatója előtt
• Bacsó Péter: Örkény és a Babik-mozgalom Beveztés egy soha el nem készült filmhez
• Örkény István: Babik Forgatókönyv-részletek
• Bacsó Péter: Babik Forgatókönyv-részletek
• Papp Zsolt: Holocaust avagy: a mindennapi élet pszichopatológiája
• Csurka István: Valaki a kamera mögött Családi összeesküvés
• Ablonczy László: Mit ér a film, ha magyar? Beszélgetés Kovács Andrással
FESZTIVÁL
• Iván Gábor: Mi van a szélmalmok mögött? A budapesti holland filmhétről
• Zsugán István: Bolondok, leszbikusok és egy ismeretlen japán Locarno

• Osgyáni Csaba: Mai titkokat felmutatni Beszélgetés Gothár Péterrel
• R. Székely Julianna: Korlátok között, szabadon Portré-vázlatok amatőrfilmesekről
LÁTTUK MÉG
• Urbán Mária: Az elveszett múlt
• Loránd Gábor: Törvénytelen törvény
• Veress József: Ellenségek
• Bende Monika: Dráma a vadászaton
• Gervai András: Az ördög menyasszonya
TELEVÍZÓ
• Honárkay Róbert: A Szentágothai-show Az emberi test és az anatómia
• Pálffy Judit: Öt év, négy film, nulla műsorperc A tévé kísérleti stúdiójáról
• Sík Csaba: Leonardo és Micelangelo a képernyőn
KÖNYV
• Berkes Ildikó: A kortárs filmművészet panorámája
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csapda

Harmat György

Klopka – szerb-német-magyar, 2007. Rendezte: Srdjan Golubovic. Írta: Nenad Teofilovic regényéből Melina Pota Koljevic és Srdan Koljevic. Kép: Aleksandar Ilic. Zene: Mario Schneider. Szereplők: Nebojsa Glogovac (Mladen), Natasa Ninkovic (Marija), Miki Manojlovic (Koszta), Anica Dobra (Jelena). Gyártó: Filmhouse Bas Celik / Mediopolis / Új Budapest. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 106 perc.

 

 „Azt gondoltam: ha valaha találkoztam jó emberrel, akkor Ön az” – mondja a film végén az özvegy a férje gyilkosának. Hogyan kárhozik el egy jó ember: ezt a folyamatot követi nyomon Srdjan Golubovic’ szerb-német-magyar koprodukcióban készült alkotása. Jónak ismerjük meg mi is a mérnök Mladent, a film főhősét: intelligens, érzékeny, érett (s ilyen eszközökkel játssza is el őt a színészet magasiskoláját nyújtó Nebojsa Glogovac). Kicsit talán élhetetlen, annyira mindenesetre az, hogy napjaink Szerbiájában ő és tanítónő felesége ne tudják előteremteni azt a 26 000 eurót, ami halálos beteg kisfiuk berlini műtétjéhez kellene.

Elkövetnél-e gyilkosságot, ha csak így menthetnéd meg gyermeked életét? – ezt az erkölcsi dilemmát fordítja le a film nyelvére a társíró-rendező Golubovic’. Mladen irtózattal és vonakodva végül is igennel válaszol a kérdésre, bérgyilkossá lesz. E rémületes csapdahelyzetnek és következményeinek lélektanilag finom, társadalmilag érvényes, befogadás szempontjából hatásos ábrázolása a mű fő erénye. Ahogy azonban a Nenad Teofilovic regényéből készült forgatókönyv egyre körmönfontabban szövi a szálakat, mind több hiteltelen mozzanat lopózik be a filmbe. Mladen megtudja, hogy a megölendő „célszemély” nemcsak (valószínűleg) gátlástalan üzletember, hanem férj és apa is, akinek ráadásul ismeri feleségét és kislányát. Aztán – már a temetés után - ő viszi kórházba áldozata nejét. Végül pedig (miután a megbízó nem fizet) az özvegy biztosítja azt az összeget, mellyel Mladen fiát megműthetik.

Az ilyen erős dramaturgiai önkényt, a véletlenek ennyire zárt áramkörét csak a zseni képes művészi szükségszerűségként elfogadtatni: Shakespeare majd’ mindig vagy Wajda a Hamu és gyémántban. Jelen – szép, de nem hibátlan – filmjével Srdjan Golubovic’ nem ér fel erre a szintre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/09 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9112