KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/november
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Csala Károly: A messzeség – közelről

• Bársony Éva: Maupassant, jutányos áron Útközben
• Almási Miklós: A Holdbeli Öreg Minden szerdán
• Báron György: Kitörés a Vidám Parkba A kis Valentínó
• Faragó Vilmos: Mi bajom a magyar filmmel?
• Bikácsy Gergely: A márvány és az ember
• N. N.: Andrzej Wajda filmjei
• Pap Pál: Varsói beszélgetés Andrzej Wajdával A Márványember magyarországi bemutatója előtt
• Bacsó Péter: Örkény és a Babik-mozgalom Beveztés egy soha el nem készült filmhez
• Örkény István: Babik Forgatókönyv-részletek
• Bacsó Péter: Babik Forgatókönyv-részletek
• Papp Zsolt: Holocaust avagy: a mindennapi élet pszichopatológiája
• Csurka István: Valaki a kamera mögött Családi összeesküvés
• Ablonczy László: Mit ér a film, ha magyar? Beszélgetés Kovács Andrással
FESZTIVÁL
• Iván Gábor: Mi van a szélmalmok mögött? A budapesti holland filmhétről
• Zsugán István: Bolondok, leszbikusok és egy ismeretlen japán Locarno

• Osgyáni Csaba: Mai titkokat felmutatni Beszélgetés Gothár Péterrel
• R. Székely Julianna: Korlátok között, szabadon Portré-vázlatok amatőrfilmesekről
LÁTTUK MÉG
• Urbán Mária: Az elveszett múlt
• Loránd Gábor: Törvénytelen törvény
• Veress József: Ellenségek
• Bende Monika: Dráma a vadászaton
• Gervai András: Az ördög menyasszonya
TELEVÍZÓ
• Honárkay Róbert: A Szentágothai-show Az emberi test és az anatómia
• Pálffy Judit: Öt év, négy film, nulla műsorperc A tévé kísérleti stúdiójáról
• Sík Csaba: Leonardo és Micelangelo a képernyőn
KÖNYV
• Berkes Ildikó: A kortárs filmművészet panorámája
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Füles

Varró Attila

Scoop – amerikai, 2006. Rendezte és írta: Woody Allen. Kép: Remi Adefarasin. Szereplők: Scarlett Johansson (Sondra Pransky), Hugh Jackman (Peter Lyman), Woody Allen (Sid Waterman), Ian McShane (Strombel). Gyártó: Ingenious Media / Perdido / Focus Features. Forgalmazó: Forum Hungary. Feliratos. 96 perc.

 

Woody Allen folyamatban lévő londoni bűntrilógiáját a Match Point meglepően fagyos és keserűmandula-szagú Patricia Highsmith-utánérzését követően egy könnyed misztikus vígjátékkal folytatja: a Füles egyfajta régi vágású édeshármas a screwball komédiák, a hitchcocki gázláng-thrillerek és az idén hetven esztendős mester bájos május-december románcfilmjei (Manhattan, Hannah és nővérei) között. Az állítólag egyenesen az előző opus főszereplőnőjére írt történetben lelkes diákújságíró hősnő angliai vakációja során összefut valami frissen elhunyt helyi sztárzsurnaliszta szellemével egy bűvészdobozban, aki felfedi előtte a rejtélyes tarot-kártyás gyilkos személyét, és önálló nyomozásra buzdítja. A bűnfelderítés soványka meséje kezdettől belefullad az Allentől szinte kötelezően elvárt párbeszédsziporkák epizódözönébe, amit egy idő után már a finom kis háromszögtörténet sem képes összefogni (a hősnő ugyanis egyfelől beleszeret az elsőszámú gyanúsított délceg arisztokratájába, másfelől alig titkolt vágytárgy lesz a nyomozótársul szegődő kivénhedt bűvész számára, aki hamis apa-szerepében egyre elszántabban próbálja bebizonyítani riválisa bűnösségét). A Fülesben némiképp szívszorító módon fordulnak ki a keretként használt hagyományos zsánerformulák: szemben a screwball-stratégiával Allen régi jó poénjait következetesen kirekeszti a szerelmi kapcsolatból (megtartva őket Scarlett Johanssonnal folytatott saját dialógusai számára), a „gyilkos-e a férfi, akit szeretek?” hagyományos thriller-kérdését pedig már szinte a nyitójelenettel megválaszolja, hatástalanítva a későbbi vörös heringeket. Ha a film helyenként működik is, megidézve a „korai, vicces” elődök szarkasztikus szellemét („Eredetileg zsidó vagyok, de aztán áttértem, és önimádó lettem”), összességében olyan, mint a rendező által megformált kisstílű mágus színpadi fellépései: a trükkök ezerszer látottak, kilóg mögülük a méretes lóláb, sőt néha mintha még maga a maestro is meglepődne, hogy sikerülnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/12 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8811