KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/november
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Csala Károly: A messzeség – közelről

• Bársony Éva: Maupassant, jutányos áron Útközben
• Almási Miklós: A Holdbeli Öreg Minden szerdán
• Báron György: Kitörés a Vidám Parkba A kis Valentínó
• Faragó Vilmos: Mi bajom a magyar filmmel?
• Bikácsy Gergely: A márvány és az ember
• N. N.: Andrzej Wajda filmjei
• Pap Pál: Varsói beszélgetés Andrzej Wajdával A Márványember magyarországi bemutatója előtt
• Bacsó Péter: Örkény és a Babik-mozgalom Beveztés egy soha el nem készült filmhez
• Örkény István: Babik Forgatókönyv-részletek
• Bacsó Péter: Babik Forgatókönyv-részletek
• Papp Zsolt: Holocaust avagy: a mindennapi élet pszichopatológiája
• Csurka István: Valaki a kamera mögött Családi összeesküvés
• Ablonczy László: Mit ér a film, ha magyar? Beszélgetés Kovács Andrással
FESZTIVÁL
• Iván Gábor: Mi van a szélmalmok mögött? A budapesti holland filmhétről
• Zsugán István: Bolondok, leszbikusok és egy ismeretlen japán Locarno

• Osgyáni Csaba: Mai titkokat felmutatni Beszélgetés Gothár Péterrel
• R. Székely Julianna: Korlátok között, szabadon Portré-vázlatok amatőrfilmesekről
LÁTTUK MÉG
• Urbán Mária: Az elveszett múlt
• Loránd Gábor: Törvénytelen törvény
• Veress József: Ellenségek
• Bende Monika: Dráma a vadászaton
• Gervai András: Az ördög menyasszonya
TELEVÍZÓ
• Honárkay Róbert: A Szentágothai-show Az emberi test és az anatómia
• Pálffy Judit: Öt év, négy film, nulla műsorperc A tévé kísérleti stúdiójáról
• Sík Csaba: Leonardo és Micelangelo a képernyőn
KÖNYV
• Berkes Ildikó: A kortárs filmművészet panorámája
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A harcos és a hercegnő

Nevelős Zoltán

 

A lé meg a Lola színésznő-rendező párosának második közös opusa szinte minden téren váltást hozott. A technoritmusú, ismétléses szerkezetű, nagyvárosi akciófilm után A harcos és a hercegnő kisvárosban játszódó, egyenesvonalú, mesés színezetben előadott szerelmi melodráma. A kisiklott életű ex-katona és az álomvilágban élő, zártosztályi ápolónő egy közlekedési baleset közepén találnak egymásra, de hogy szívük is egymásra találjon, még számtalan viszontagságot kell átvészelniük, gégemetszéstől kezdve a bankrabláson át az őrültekkel való konfrontációig.

Az elmegyógyintézeti és az amatőr bűnözői életforma meséhez illően közhelyes keretei között játszódik a történet. A hősnő afféle földre szállt angyal a bolondok között, mint Hófehérke a törpék között, akihez egyszer eljön a királyfi. Az egyébként is Sissinek becézett lány Romy Schneider Sissi-filmjeinek rajongója – az erről szóló jelenetet kivágták, de innen a cím –, aki a maga daliás Ferenc Józsefére vár. Az pedig el is jön hozzá élet-halál válságos pillanatában, igaz egy lepukkant baka alakjában, aki után bomlani nem tűnik józan lépésnek. De hát a szerelem nem is józan ésszel gondolkodik.

A színésznő és a rendező (akik a való életben is párt alkotnak) a német mozi talán legnagyobb új sztárjai. Franka Potente azóta már Hollywoodot is megjárta, Tom Tykwer pedig az európai koprodukciók mezején garázdálkodik tovább. Szóban forgó közös alkotásuk a siker biztos tudatában szabadjára eresztett fantázia néhol felemelő, de többnyire lesújtó terméke. Személyes mű: Tykwer szülővárosa, Wuppertal hangulatát érezhetővé is tudja tenni, de a témát illetően a személyesség a filmre nézve ártalmas méreteket ölt.

A cselekmény két ember egymásra találásának irracionális momentumait egy sor váratlan fordulaton, véletlen egybeesésen keresztül ábrázolja. A melodrámai logikát hamar fel lehet ismerni, és ha elfogadjuk, minden újabb valószínűtlen egybeesés is elfogadhatóvá, sőt következetessé válik, de ez sem tudja menteni a film végén elhatalmasodó érzelmi (nem képi) giccsáradatot, ami végképp elidegenít a történet hőseitől. Szájbarágóan jelképes és emiatt nevetséges jelenetek sorával az író-rendező porig rombolja együttérzésünket az elején nagyon is szerethető filmje iránt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3380