KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/november
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Csala Károly: A messzeség – közelről

• Bársony Éva: Maupassant, jutányos áron Útközben
• Almási Miklós: A Holdbeli Öreg Minden szerdán
• Báron György: Kitörés a Vidám Parkba A kis Valentínó
• Faragó Vilmos: Mi bajom a magyar filmmel?
• Bikácsy Gergely: A márvány és az ember
• N. N.: Andrzej Wajda filmjei
• Pap Pál: Varsói beszélgetés Andrzej Wajdával A Márványember magyarországi bemutatója előtt
• Bacsó Péter: Örkény és a Babik-mozgalom Beveztés egy soha el nem készült filmhez
• Örkény István: Babik Forgatókönyv-részletek
• Bacsó Péter: Babik Forgatókönyv-részletek
• Papp Zsolt: Holocaust avagy: a mindennapi élet pszichopatológiája
• Csurka István: Valaki a kamera mögött Családi összeesküvés
• Ablonczy László: Mit ér a film, ha magyar? Beszélgetés Kovács Andrással
FESZTIVÁL
• Iván Gábor: Mi van a szélmalmok mögött? A budapesti holland filmhétről
• Zsugán István: Bolondok, leszbikusok és egy ismeretlen japán Locarno

• Osgyáni Csaba: Mai titkokat felmutatni Beszélgetés Gothár Péterrel
• R. Székely Julianna: Korlátok között, szabadon Portré-vázlatok amatőrfilmesekről
LÁTTUK MÉG
• Urbán Mária: Az elveszett múlt
• Loránd Gábor: Törvénytelen törvény
• Veress József: Ellenségek
• Bende Monika: Dráma a vadászaton
• Gervai András: Az ördög menyasszonya
TELEVÍZÓ
• Honárkay Róbert: A Szentágothai-show Az emberi test és az anatómia
• Pálffy Judit: Öt év, négy film, nulla műsorperc A tévé kísérleti stúdiójáról
• Sík Csaba: Leonardo és Micelangelo a képernyőn
KÖNYV
• Berkes Ildikó: A kortárs filmművészet panorámája
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A néma forradalom

Soós Tamás Dénes

Das schweigende Klassenzimmer – német, 2018. Rendezte és írta: Lars Kraume (Dietrich Garstka regényéből). Kép: Jens Harant. Zene: Christoph Kaiser és Julian Maas. Szereplők: Leonard Scheicher (Theo), Tom Gramenz (Kurt), Lena Klenke (Lena), Ronald Zehrfeld (Hermann Lemke). Gyártó: Cross Akzente Film- und Fernsehproduktion / Studiocanal Film / Zero One Film / ZDF. Forgalmazó: Mozinet. Szinkronizált/feliratos. 111 perc.

 

Amikor a szavak megbízhatatlanná válnak, lázadni leghatékonyabban a csenddel lehet. Deák Kristóf egy Oscar-díjas kisfilmet (Mindenki), Lars Kraume pedig egy magyar érdekeltségű történelemfilmet épített erre a gondolatra. Az állam Fritz Bauer ellen rendezője ezúttal egy lábjegyzetet húz elő az 50-es évekbeli Németország történelméből: két sztálinvárosi kamasz egy nyugatnémet moziba átszökve értesül róla, hogy Budapesten szovjetellenes felkelés zajlik, és az iskolában kétperces csenddel adóznak az ‘56-os halottak emlékének.

Kraume számunkra ismerős sémákat mozgat: A Pál utcai fiúk serdülőkori heroizmusába a Mephisto kollaborációs-erkölcsi dilemmáit vegyíti, de az említettek művészi ambícióját nélkülözi. A néma forradalom az elgondolkodtatást, kísérletezést míves, középutas szórakoztatásra cserélő művészmozik igényeit elégíti ki – a pátoszos fináléig a jelentős aránytévesztés nélkül. A vonalvezetés ízig-vérig klasszikus, de az alapanyag drámailag sűrű, a szereposztás telitalálatos (a frissen felfedezett Leonard Scheicher egyenest a németek Vecsei Miklósa), a történet pedig meglepően érzékeny a mai áthallásokra. Az elfajuló diákcsíny nemcsak a szocializmus szűrt levegőjében, de a politikailag megosztott, kortárs Kelet-Európában is húsba vágó kérdésekkel szembesít elvhűségről, árulásról, külföldre költözésről.

Kraume a jellemeket, a kommunista Júdást, az idealista igazgatót, a meleg anarchistát fekete és fehér ecsetvonásokkal festi meg, de a felmerülő konfliktusokat – még az elcsépelten induló, de az árulás-tematikába szépen belesimuló szerelmi háromszöget is – jelentékeny drámai erővel ruházza fel. Ha a Holt költők társaságából kölcsönzött csúcsponton így nem is, azon már könnyen megrendülhetünk, milyen kérlelhetetlenül zúz szét barátságokat a politika, kényszerít megalkuvásra a túlélési ösztön, vagy téved el egy kamasz a propaganda – és, ha úgy tetszik, az álhírek – özönében. A fiúk sorsfordító döntését okosan az öröklött traumák, az apák bűnének fényében is megvizsgáló Néma forradalom biztonsági játék ugyan, de annak felettébb izgalmas, mert valós alapokon nyugvó története, úgy tűnik, sajnálatosan időtálló.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13840