KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/november
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Csala Károly: A messzeség – közelről

• Bársony Éva: Maupassant, jutányos áron Útközben
• Almási Miklós: A Holdbeli Öreg Minden szerdán
• Báron György: Kitörés a Vidám Parkba A kis Valentínó
• Faragó Vilmos: Mi bajom a magyar filmmel?
• Bikácsy Gergely: A márvány és az ember
• N. N.: Andrzej Wajda filmjei
• Pap Pál: Varsói beszélgetés Andrzej Wajdával A Márványember magyarországi bemutatója előtt
• Bacsó Péter: Örkény és a Babik-mozgalom Beveztés egy soha el nem készült filmhez
• Örkény István: Babik Forgatókönyv-részletek
• Bacsó Péter: Babik Forgatókönyv-részletek
• Papp Zsolt: Holocaust avagy: a mindennapi élet pszichopatológiája
• Csurka István: Valaki a kamera mögött Családi összeesküvés
• Ablonczy László: Mit ér a film, ha magyar? Beszélgetés Kovács Andrással
FESZTIVÁL
• Iván Gábor: Mi van a szélmalmok mögött? A budapesti holland filmhétről
• Zsugán István: Bolondok, leszbikusok és egy ismeretlen japán Locarno

• Osgyáni Csaba: Mai titkokat felmutatni Beszélgetés Gothár Péterrel
• R. Székely Julianna: Korlátok között, szabadon Portré-vázlatok amatőrfilmesekről
LÁTTUK MÉG
• Urbán Mária: Az elveszett múlt
• Loránd Gábor: Törvénytelen törvény
• Veress József: Ellenségek
• Bende Monika: Dráma a vadászaton
• Gervai András: Az ördög menyasszonya
TELEVÍZÓ
• Honárkay Róbert: A Szentágothai-show Az emberi test és az anatómia
• Pálffy Judit: Öt év, négy film, nulla műsorperc A tévé kísérleti stúdiójáról
• Sík Csaba: Leonardo és Micelangelo a képernyőn
KÖNYV
• Berkes Ildikó: A kortárs filmművészet panorámája
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kutyák

Margitházi Beja

Câini – román, 2016. Rendezte és írta: Bogdan Mirică. Kép: Andrei Butica. Zene: Codrin Lazar és Sorin Romanescu. Szereplők: Dragoş Bucur (Roman), Gheirghe Visu (Hogas), Vlad Ivanov (Samir), Costel Caşcaval (Pila). Gyártó: Argo Film / 42 Film / Bac Films. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 104 perc.

 

Tér és történet annyira organikusan nő össze Bogdan Mirică elsőfilmjében, ahogyan azt a kortárs román film olyan provokatív darabjában láthattuk utoljára, mint Cristi Puiu sokszobás lakás-labirintusába beleírt történelmi-generációs tablója, a Sieranevada. Ezúttal a keleti, dobrudzsai végeken, a puszta közepén, békabrekegés és tücsökciripelés közepette öklendez ki a mocsár egy bokából lerágott (!), bakancsos lábfejet; gazdája kilétére sohasem derül fény, de tökéletes McGuffinnak bizonyul, hogy megértesse: itt nem fogunk mindenre maradéktalan magyarázatot kapni, sőt. Elvezet ugyanakkor néhány fontos szereplőhöz, mint a helyi rendőrfőnök, akinél elmélyültebben és tárgyilagosabban kevesen tudnának egy vacsoravillával, sör mellett megvizsgálni egy emberi maradványt, vagy a helyi pszichopata kiskirály csicskásához, aki titokban rendőri besúgóként szivárogtat hiányos adatokat.

A Cannes-ban Fipresci-díjjal méltányolt Kutyák olyan nyers, szikár és ütős, mint a hely szelleme. Mirică az összetett életérzések megragadása, a morbid helyzetek kiélezése és a színészvezetés tekintetében is magabiztosan csatlakozik a jelentősebb román filmek által kijelölt csapásirányhoz, de egyéni, alternatív útvonalat is sikerül kijelölnie. Szerzői zsánerfilmjében az erősebb western- és halványabb thriller-elemeket az első részben szinte teljesen kilúgozza a slow cinema, miközben végigkövetjük a nagyapjától frissen megörökölt, kopár nagybirtokra érkező bukaresti Romant a helyi erőviszonyok reménytelen kimatekozásában. Legszívesebben eladná a területet, de a racionalista városi mentalitást eleve bukásra ítélő, törvényen kívüli, posztkommunista senkiföldjén a szereplők fogyatkozó száma arra figyelmeztet, hogy az már nagyon is másoké. Amit azonban a szűkkeblűen mért információkkal és eseményekkel látszólag elveszítünk az első félidőben, azt az egyre erősebb atmoszférában kapjuk vissza: mire az események felgyorsulnak, az addigi üres járatok, enigmatikus karakterek és minimalista párbeszédek olyannyira megtették hatásukat, hogy a forgatókönyvet is jegyző Mirică a felgyűlt feszültséget elemi erővel robbanhatja be a katartikus fináléhoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13517