KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/november
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Csala Károly: A messzeség – közelről

• Bársony Éva: Maupassant, jutányos áron Útközben
• Almási Miklós: A Holdbeli Öreg Minden szerdán
• Báron György: Kitörés a Vidám Parkba A kis Valentínó
• Faragó Vilmos: Mi bajom a magyar filmmel?
• Bikácsy Gergely: A márvány és az ember
• N. N.: Andrzej Wajda filmjei
• Pap Pál: Varsói beszélgetés Andrzej Wajdával A Márványember magyarországi bemutatója előtt
• Bacsó Péter: Örkény és a Babik-mozgalom Beveztés egy soha el nem készült filmhez
• Örkény István: Babik Forgatókönyv-részletek
• Bacsó Péter: Babik Forgatókönyv-részletek
• Papp Zsolt: Holocaust avagy: a mindennapi élet pszichopatológiája
• Csurka István: Valaki a kamera mögött Családi összeesküvés
• Ablonczy László: Mit ér a film, ha magyar? Beszélgetés Kovács Andrással
FESZTIVÁL
• Iván Gábor: Mi van a szélmalmok mögött? A budapesti holland filmhétről
• Zsugán István: Bolondok, leszbikusok és egy ismeretlen japán Locarno

• Osgyáni Csaba: Mai titkokat felmutatni Beszélgetés Gothár Péterrel
• R. Székely Julianna: Korlátok között, szabadon Portré-vázlatok amatőrfilmesekről
LÁTTUK MÉG
• Urbán Mária: Az elveszett múlt
• Loránd Gábor: Törvénytelen törvény
• Veress József: Ellenségek
• Bende Monika: Dráma a vadászaton
• Gervai András: Az ördög menyasszonya
TELEVÍZÓ
• Honárkay Róbert: A Szentágothai-show Az emberi test és az anatómia
• Pálffy Judit: Öt év, négy film, nulla műsorperc A tévé kísérleti stúdiójáról
• Sík Csaba: Leonardo és Micelangelo a képernyőn
KÖNYV
• Berkes Ildikó: A kortárs filmművészet panorámája
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Divat a szerelem!

Horváth Eszter

Chic ! – francia, 2015. Rendezte: Jerome Cornuau. Írta: Jean-Paul Bathany. Kép: Stéphane Cami. Zene: René Aubry. Szereplők: Fanny Ardant (Alicia), Marina Hands (Hélène), Eric Elmosnino (Julien), Laurent Stocker (Alan). Gyártó: Alter Films. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 103 perc.

 

„Beszéljen még nekem a zöldborsóról!” – suttogja érzékin Fanny Ardant Eric Elmosninónak, s ez egyszer a zöldborsó valóban csak zöldborsót jelent. Alicia Ricosi (Ardant) egy haute couture divatház szeszélyes tervezője, akit megihlet véletlen találkozása Juliennel, a kötött pulóveres breton kertrendezővel. Aliciának inspirációra van szüksége, az új kollekciónak pedig időre el kell készülnie. Így Hélène-re, a divatház lelkére és eszére marad a feladat, hogy felkutassa és meggyőzze a férfit, legyen a nagyasszony múzsája.

A Divat a szerelem! története bátran épít a képre, ami (többek között Az Ördög Pradát viselnek köszönhetően) a divatvilágról él a nézők fejében. Van itt gerinctelen főnök, zseniális, de egoista divattervező, zéró magánélet, modellek, pezsgő. A könnyed francia vígjátékok sorából azért tűnik ki mégis Cornuau filmje, mert nem egy klasszikus dichotómiát tár elénk. Nem a karrier kontra magánélet vagy gonosz főnök kontra okos beosztott történetet nézzük, hanem az utat, amelyen egy fiatal nő eljut önmagához. Hélène-ben ötvöződik az Ördög és a túlhajszolt gyakornok karaktere: zsarnok, rideg, törtető, ugyanakkor kiszolgáltatott és magányos. Marina Hands – aki vonásaiban meglepően emlékezet Audrey Tautou-ra –, atipikus komika, játéka precíz, apró gesztusokból építkezik. A Julient alakító Elmosnino ezzel szemben a kortárs francia film egyik legeredetibb figurája. Karaktere és játékstílusa üdítő ellenpontja Hands-ének: csupán jelen van, de ez a jelenlét olyan erős, hogy nem tudunk nem figyelni rá. Ugyanakkor a Divat a szerelem! kispadra ülteti Fanny Ardant-t, ami finom önkritikának vagy ha úgy tetszik, belső poénnak is tekinthető: ez a történet nem a művész(et) kibontakozásának terepe. Ám ettől még nagyon szórakoztató.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12353