KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/november
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Csala Károly: A messzeség – közelről

• Bársony Éva: Maupassant, jutányos áron Útközben
• Almási Miklós: A Holdbeli Öreg Minden szerdán
• Báron György: Kitörés a Vidám Parkba A kis Valentínó
• Faragó Vilmos: Mi bajom a magyar filmmel?
• Bikácsy Gergely: A márvány és az ember
• N. N.: Andrzej Wajda filmjei
• Pap Pál: Varsói beszélgetés Andrzej Wajdával A Márványember magyarországi bemutatója előtt
• Bacsó Péter: Örkény és a Babik-mozgalom Beveztés egy soha el nem készült filmhez
• Örkény István: Babik Forgatókönyv-részletek
• Bacsó Péter: Babik Forgatókönyv-részletek
• Papp Zsolt: Holocaust avagy: a mindennapi élet pszichopatológiája
• Csurka István: Valaki a kamera mögött Családi összeesküvés
• Ablonczy László: Mit ér a film, ha magyar? Beszélgetés Kovács Andrással
FESZTIVÁL
• Iván Gábor: Mi van a szélmalmok mögött? A budapesti holland filmhétről
• Zsugán István: Bolondok, leszbikusok és egy ismeretlen japán Locarno

• Osgyáni Csaba: Mai titkokat felmutatni Beszélgetés Gothár Péterrel
• R. Székely Julianna: Korlátok között, szabadon Portré-vázlatok amatőrfilmesekről
LÁTTUK MÉG
• Urbán Mária: Az elveszett múlt
• Loránd Gábor: Törvénytelen törvény
• Veress József: Ellenségek
• Bende Monika: Dráma a vadászaton
• Gervai András: Az ördög menyasszonya
TELEVÍZÓ
• Honárkay Róbert: A Szentágothai-show Az emberi test és az anatómia
• Pálffy Judit: Öt év, négy film, nulla műsorperc A tévé kísérleti stúdiójáról
• Sík Csaba: Leonardo és Micelangelo a képernyőn
KÖNYV
• Berkes Ildikó: A kortárs filmművészet panorámája
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Én, Frankenstein

Sepsi László

I, Frankenstein – amerikai, 2014. Rendezte: Stuart Beattie. Írta: Kevin Grevioux. Kép: Ross Emery. Zene: Reinhold Heil és Johnny Klimek. Szereplők: Aaron Eckhart (Adam), Yvonne Strahovski (Terra), Bill Nighy (Naberius), Miranda Otto (Leonore). Gyártó: Lakeshore Entertainment / Sidney Kimmel Entertainment. Forgalmazó: A Company Hungary. Szinkronizált. 92 perc.

 

A gyakran másodlagos frissességű alapanyagokból dolgozó alsó-hollywoodi alkotók előszeretettel nyúlnak a feltámasztás hálás témájához, Ed Woodtól Stuart Gordonig újra és újra felmondva a kudarcra ítélt teremtés torokszorító tanmeséjét. A költségvetési okok miatt eleve trükkös újrahasznosítási metódusokra (egy félholt színész innen, némi stock footage onnan) kényszerült low-budget filmgyártókhoz képest a hatvanötmillió dolláros költségvetéssel és néhány középkategóriás névvel (Eckhart, Nighy) megtámogatott Én, Frankenstein komoly lépéselőnnyel indult ugyan, de végül csupán az akciójelenetek magas számával tud ráígérni szegénysori társaira.

Az eddig főképp forgatókönyvíróként ténykedő Stuart Beattie a Van Helsing és az Underworld-széria üledékeiből tákolt össze egy főképp az urbán gótika vizuális közhelyeire (nyirkos macskakövek, toronyórák és vízköpők) épülő, eredetileg képregénynek szánt nagyvárosi fantasyt, amelyben Frankenstein esztétikusan sebhelyes teremtménye belecsöppen a Menny és a Pokol évszázados gerillaharcába. A legjobb Ed Wood-opuszokhoz hasonlóan az Én, Frankenstein világát is a teremtéskényszer fogja egybe (egy felettébb gazdag démon ismételné meg nagy tételben Frankenstein istenkísértését), de az összehordott darabkákat még Beattie a korábbi rendezésében már megvillantott (Tomorrow, When the War Began) vizuális érzéke sem képes életre kelteni. A képregény-paneleket imitáló beállítások és a verekedések közt a nézőre zúdított verbális információk a játékidő végére sem teremtik meg egy autentikus fantasy-univerzum illúzióját, ehelyett mintha egy tucatszéria duplaepizódja peregne a vásznon, amiben minden karakter és konfliktus kínosan ismerős. Az összefércelt filmtest a belépumpált milliók ellenére is csak egy kupac végtag marad a műtőasztalon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/03 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11856