KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/november
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Csala Károly: A messzeség – közelről

• Bársony Éva: Maupassant, jutányos áron Útközben
• Almási Miklós: A Holdbeli Öreg Minden szerdán
• Báron György: Kitörés a Vidám Parkba A kis Valentínó
• Faragó Vilmos: Mi bajom a magyar filmmel?
• Bikácsy Gergely: A márvány és az ember
• N. N.: Andrzej Wajda filmjei
• Pap Pál: Varsói beszélgetés Andrzej Wajdával A Márványember magyarországi bemutatója előtt
• Bacsó Péter: Örkény és a Babik-mozgalom Beveztés egy soha el nem készült filmhez
• Örkény István: Babik Forgatókönyv-részletek
• Bacsó Péter: Babik Forgatókönyv-részletek
• Papp Zsolt: Holocaust avagy: a mindennapi élet pszichopatológiája
• Csurka István: Valaki a kamera mögött Családi összeesküvés
• Ablonczy László: Mit ér a film, ha magyar? Beszélgetés Kovács Andrással
FESZTIVÁL
• Iván Gábor: Mi van a szélmalmok mögött? A budapesti holland filmhétről
• Zsugán István: Bolondok, leszbikusok és egy ismeretlen japán Locarno

• Osgyáni Csaba: Mai titkokat felmutatni Beszélgetés Gothár Péterrel
• R. Székely Julianna: Korlátok között, szabadon Portré-vázlatok amatőrfilmesekről
LÁTTUK MÉG
• Urbán Mária: Az elveszett múlt
• Loránd Gábor: Törvénytelen törvény
• Veress József: Ellenségek
• Bende Monika: Dráma a vadászaton
• Gervai András: Az ördög menyasszonya
TELEVÍZÓ
• Honárkay Róbert: A Szentágothai-show Az emberi test és az anatómia
• Pálffy Judit: Öt év, négy film, nulla műsorperc A tévé kísérleti stúdiójáról
• Sík Csaba: Leonardo és Micelangelo a képernyőn
KÖNYV
• Berkes Ildikó: A kortárs filmművészet panorámája
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kísértés

Roboz Gábor

Breathe In – amerikai, 2013. Rendezte: Drake Doremus. Írta: Drake Doremus és Ben York Jones. Kép: John Guleserian. Zene: Dustin O’Halloran. Szereplők: Guy Pearce (Keith), Amy Ryan (Megan), Felicity Jones (Sophie), Mackenzie Davis (Lauren). Gyártó: Indian Paintbrush. Forgalmazó: JIL Kft. Feliratos. 98 perc.

Hiába tart Drake Doremus már az ötödik nagyjátékfilmjénél, csak elvétve lehet találkozni a nevével: a fiatal amerikai alkotó első néhány produkciója ugyanis nem került be a hagyományos moziforgalmazásba, és a helyzeten csak a negyedik munkája változtatott. Az ennek ellenére gyakran forgató író-rendező talán nem véletlenül hagyta maga mögött (romantikus) dramedyjeit, és a kedvező kritikai fogadtatásban részesült Őrülten hiányzol után újra a melodráma műfaját környékezte meg.

A Sundance-en debütált idei filmje azzal kezdődik, hogy egy békésen élő, középosztálybeli amerikai család házába beköltözik egy angol cserediáklány, aki abban a középiskolában folytatja tanulmányait fél évig, ahol az apa zongoratanárként dolgozik. Miután azonban a vendéglátók kétharmad részt örömmel fogadják be az otthonukba a visszafogott, sejthetően valamilyen érzelmi terhet cipelő lányt, a viszonyrendszer szép lassan megváltozik, az egyensúlyi állapot visszavonhatatlanul felborul.

Doremus nem intéz túl nagy kihívást a nézőkhöz: egyszerű, a játékidő előre haladtával egyre sötétebb színvilágú képekkel fogalmazza meg a történetet, és a hatáskeltésben fontos szerepet szán az aláfestő zenének. Ugyanakkor a Kísértés erényei közé tartozik, hogy hivalkodó gesztusoktól mentesen képes mesélni a karakterek érzelmi helyzetének gyökeres átalakulásáról, elfojtott feszültségek felszínre töréséről, és sikerültebb jelenetei arról tanúskodnak, hogy a rendező nem a hollywoodi túlmagyarázás példáját követi. Ezzel együtt Doremus produkciója, amely formailag és hangütés terén egyaránt a kétezres évek dán drámáival jár egy srófra, a konfliktus felvázolása után kevés meglepetést tartogat, és nem fogja megváltoztatni azok véleményét, akik szerint a függetlenfilmek már tényleg mindent elmondtak nekünk a család sérülékenységéről és felbomlásáról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11628