KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/november
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Csala Károly: A messzeség – közelről

• Bársony Éva: Maupassant, jutányos áron Útközben
• Almási Miklós: A Holdbeli Öreg Minden szerdán
• Báron György: Kitörés a Vidám Parkba A kis Valentínó
• Faragó Vilmos: Mi bajom a magyar filmmel?
• Bikácsy Gergely: A márvány és az ember
• N. N.: Andrzej Wajda filmjei
• Pap Pál: Varsói beszélgetés Andrzej Wajdával A Márványember magyarországi bemutatója előtt
• Bacsó Péter: Örkény és a Babik-mozgalom Beveztés egy soha el nem készült filmhez
• Örkény István: Babik Forgatókönyv-részletek
• Bacsó Péter: Babik Forgatókönyv-részletek
• Papp Zsolt: Holocaust avagy: a mindennapi élet pszichopatológiája
• Csurka István: Valaki a kamera mögött Családi összeesküvés
• Ablonczy László: Mit ér a film, ha magyar? Beszélgetés Kovács Andrással
FESZTIVÁL
• Iván Gábor: Mi van a szélmalmok mögött? A budapesti holland filmhétről
• Zsugán István: Bolondok, leszbikusok és egy ismeretlen japán Locarno

• Osgyáni Csaba: Mai titkokat felmutatni Beszélgetés Gothár Péterrel
• R. Székely Julianna: Korlátok között, szabadon Portré-vázlatok amatőrfilmesekről
LÁTTUK MÉG
• Urbán Mária: Az elveszett múlt
• Loránd Gábor: Törvénytelen törvény
• Veress József: Ellenségek
• Bende Monika: Dráma a vadászaton
• Gervai András: Az ördög menyasszonya
TELEVÍZÓ
• Honárkay Róbert: A Szentágothai-show Az emberi test és az anatómia
• Pálffy Judit: Öt év, négy film, nulla műsorperc A tévé kísérleti stúdiójáról
• Sík Csaba: Leonardo és Micelangelo a képernyőn
KÖNYV
• Berkes Ildikó: A kortárs filmművészet panorámája
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bűn és büntetlenség

Barkóczi Janka

Bűn és büntetlenség­ – magyar, 2010. Rendezte: Novák Tamás, Skrabski Fruzsina. Kép: Czomba Albert, Banai Tibor Péter, Durkó Ádám, Kiss Sándor. Zene: Hárs Viktor. Szereplők: Biszku Béla, Balás-Piri László, Blaski József, Fekete Pál, Fónay Jenő. 70 perc.

 

Egy egész korszak vasökleként híresült el az ex-belügyminiszter Biszku Béla, aki úgy tűnik még nyolcvannyolc éves korában is képes komolyan felkavarni a kedélyeket. No nem polgárpukkasztásból vagy amolyan öreguras mindenmindegy huncutságból, hanem igaz hitből és meggyőződésből sokkolja a róla szóló filmre kíváncsiakat.

Novák Tamás és Skrabski Fruzsina alkotása megkísérli azt, amiről szüleik generációja a rendszerváltás környéki őrületben úgymond jóindulatúan elfeledkezett. Felkutatja az utolsó élő tanúk egyikét, és nem átallja őt az '56 utáni megtorlásokban játszott szerepével szembesíteni. A tanulság persze nem egészen úgy alakul, ahogy az ifjú riporterek előre elképzelik, mert a 2010-ben is elkötelezett kommunista Biszku úr a rosszul feltett kérdésekre ügyesen válaszolgat, és az ifjú riportereket (ha akarja) egész egyszerűen mellényzsebbe teszi. Végül talán nem is olyan nagy baj, hogy Novákék blazírtsága Michael Moore példaként állított akciódokumentumait meg sem közelíti, mivel a cinikus élharc valószínűleg nem állna túl jól nekik. Ha ugyanis a vitatható újságírói magatartáson és az átrázott riportalany mérhetetlennek azért nem nevezhető kálváriáján túltesszük magunkat, marad az elképedés és az abszurd kijelentések hallatán a közönség sorain ismételten áthullámzó kínos nevetés, amely a helyzetet minden ítéletnél pontosabban leleplezi. Mert a törékeny öregúr még mindig komolyan gondolja: neki senki sem fogja bemesélni, hogy az ’56-os forradalom spontán akció volt, és a rendszerváltás őt személyesen csak „rosszul érinti”. A formai hibákat a tartalmi jelentőség így gyorsan feledteti, és a film a teljes meggyőződésből, de tönk szélére vezetett rendszer működését a szemünk előtt modellezi. Habár a mű címe nem igazán frappáns, a lényeget és ezzel a kortárs társadalom egyik kulcsproblémáját mindennél pontosabban megragadja. És noha már Kádár sem bűnhődött raszkolnyikovi elánnal, de ő legalább mindebből megsejtett valamit.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10255