KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/október
• Koltai Tamás: Jancsó-breviárium
• N. N.: Jancsó Miklós játékfilmjei
PRO ÉS KONTRA
• Melocco Miklós: Képhalmaz
• Ciment Michel: Jancsó barbár „Rapszódiája”

• Faragó Vilmos: Könycsepp az óhazáért Magyarok a prérin
• Illés Endre: Solitaire és solidaire Az Őszi szonátáról
• Eörsi István: Kérdezők és kérdezettek Térmetszés
• Kaján Tibor: Vukotić a gondolatrajzoló A játék
• Ablonczy László: Ne feledkezzünk meg a szellemi energiákról sem... Beszélgetés Föld Ottóval, a MAFILM igazgatójával
• Gambetti Giacomo: A 77 éves elsőfilmes Római beszélgetés Cesare Zavattinival
• Szalai Györgyi: Ki ismeri Fekete Pétert? Fekete Péter
• Hankiss Elemér: Mit csinálna Maigret Kaliforniában?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Viva filmművészet! Moszkva
• N. N.: A XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál díjai
• Matos Lajos: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Jerney Judit: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Rózsa János: Díjözön az Arénában Pula

• Gaál István: A római filmfőiskolán Egy vendégtanár jegyzetfüzetéből
• Kristó Nagy István: Disney világa
KÖNYV
• Hámori Ottó: Eleven filmtörténet
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Az első kísértés
• Dániel Ferenc: Gyere, igazodj el
• Gervai András: Az asszony is ember
• Schéry András: Vendégek vadnyugaton
• Loránd Gábor: Szótagrejtvény
• Dániel Ferenc: Visszajelzés
• Fekete Ibolya: A kétbalkezes és az örömlány
• Zalán Vince: Nem féj a feje a harkálynak
• Báron György: A busz
TELEVÍZÓ
• Miklós Pál: Pusztuló műemlékeink nyomában
• Rozgonyi Iván: A dialógustól balra Beszélgetés Bornyi Gyula tévéoperatőrrel
• Békés Tamás: A képernyő – holnap
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kerülőutak

Ardai Zoltán

 

Jó színészek, megnyerően játszó nem-sztárok kerültek a Kerülőutak szerepeire; Legalábbis a két kiemelt (férfi-)szerepre, de így ennek a kaliforniai színterű filmnek az egésze mentesül – jólesően – egyfajta, már-már előírásos műanyag-effektustól: az úgynevezett színészarc simább változatainak uralmi volumenű jelenlététől. Eszerint mégsem kell a legjellegzetesebb mozista hamisságokat ugyanúgy elfogadnunk, mint azt, hogy az operában a dráma éneklő személyek közt zajlik.

A két, alkatilag egymástól elütő, amúgy egyaránt fiatalságán túli, de mindenkor válságos éltű Los Angeles-i figura kettőse anélkül alkot szinte burleszki párost – tekintetük változásainak humora olykor ellenállhatatlan –, hogy az előadásmód kisrealista alaptónusa módosulna. Volna itt még más is: a kiruccanó barátokat körülölelő borvidék, a Santa Barbara-i régió táji erényei, a borászati faramuciságok és maguk a sikerültebb borok, ám a film píárja túloz, amikor azt hirdeti, hogy az egész attrakcióban a főszereplők egyike éppen a minőségi bor. Mert ha a Kerülőutakban a bor is főszereplővé vált volna, Bacchusra!, az nagy eset lett volna, olyasmi, ami nem pusztán a szájaláson múlik (ideértve a szerep szerinti bor-magasztaló szövegeket is). A Kerülőutakat ahhoz europidabb filmmé kellett volna szervezni, és ezzel egyben jobbat is teremteni az európai átlagnál. Győzött azonban a konfekciós sztori-keret, felülkerekedett a patent-dramaturgia a maga megfelelő „kulcsponti” férfi/nő-dialógusaival, az elmaradhatatlan „csodálatos ember vagy” -jelenettel. A sztori csenevész voltát értelmetlen volna kritikai éllel hangsúlyozni, ha a film europid életképi jellege dús volna – és hogy nem az, mit sem számítana, ha önálló életre kelne a cselekmény. Egyideig meglepően szellős-kellemes, végül már eltésztásodó időtöltés a Kerülőutak, amelynek valójában nem öt, nem is kettő, hanem egyetlen főszereplője van: az illető egy ötven felé tartó elváltan hánykódó ember (a baráti duó egyik tagja), akit révbe vezérelnek a script-történések.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/03 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4834