KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/október
• Koltai Tamás: Jancsó-breviárium
• N. N.: Jancsó Miklós játékfilmjei
PRO ÉS KONTRA
• Melocco Miklós: Képhalmaz
• Ciment Michel: Jancsó barbár „Rapszódiája”

• Faragó Vilmos: Könycsepp az óhazáért Magyarok a prérin
• Illés Endre: Solitaire és solidaire Az Őszi szonátáról
• Eörsi István: Kérdezők és kérdezettek Térmetszés
• Kaján Tibor: Vukotić a gondolatrajzoló A játék
• Ablonczy László: Ne feledkezzünk meg a szellemi energiákról sem... Beszélgetés Föld Ottóval, a MAFILM igazgatójával
• Gambetti Giacomo: A 77 éves elsőfilmes Római beszélgetés Cesare Zavattinival
• Szalai Györgyi: Ki ismeri Fekete Pétert? Fekete Péter
• Hankiss Elemér: Mit csinálna Maigret Kaliforniában?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Viva filmművészet! Moszkva
• N. N.: A XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál díjai
• Matos Lajos: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Jerney Judit: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Rózsa János: Díjözön az Arénában Pula

• Gaál István: A római filmfőiskolán Egy vendégtanár jegyzetfüzetéből
• Kristó Nagy István: Disney világa
KÖNYV
• Hámori Ottó: Eleven filmtörténet
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Az első kísértés
• Dániel Ferenc: Gyere, igazodj el
• Gervai András: Az asszony is ember
• Schéry András: Vendégek vadnyugaton
• Loránd Gábor: Szótagrejtvény
• Dániel Ferenc: Visszajelzés
• Fekete Ibolya: A kétbalkezes és az örömlány
• Zalán Vince: Nem féj a feje a harkálynak
• Báron György: A busz
TELEVÍZÓ
• Miklós Pál: Pusztuló műemlékeink nyomában
• Rozgonyi Iván: A dialógustól balra Beszélgetés Bornyi Gyula tévéoperatőrrel
• Békés Tamás: A képernyő – holnap
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kipurcant a bébicsősz, de anyának egy szót se!

Gáti Péter

 

Hétről hétre azt tapasztalva, hogy az amerikai filmipar dönpingtermékeit egyre készségesebben fogadja be a hazai forgalmazás, valószínűleg már nincs sok értelme e filmek nívótlanságát és bárgyú sztorizását ostorozó kritikáknak. A 20. század művészete, a film az ezredforduló közeledtével – úgy tűnik – soha nem sejtett mélyrepülésbe kezdett: klipekből összehányt képhalmaz, gyorsfogyasztásra gyártott celluloid-hamburger lett az egykori csoda, a mozgókép. A tengerentúli mindenhatóság egyeduralmát jól példázza, hogy az „amerikai álomnak” minden korosztályra van érvényes filmváltozata. A siker, karrier, pénz szentháromságát megéneklő, felnőtteknek szánt variáns mellett gőzerővel jelent meg a gyermek- és ifjúsági változat is, többnyire vígjátéki formában. Hercig és öntudatos amerikai mini-felnőttek állják itt a sarat, derekasan birkóznak meg az előttük tornyosuló gondokkal, hogy azután tizennyolc éven alulira hangszerelt formában ők is elnyerjék méltó jutalmukat: az élet egyetlen értelmét, a sikert.

Stephen Herek rendező munkája – mely ijesztően hasonlít a Reszkessetek betörők! és a Belevaló papapótló című komédiákra – számomra ennek az amerikai édes álomnak a szomorú, ad usum Delphini olvasta. Még csak hagyján, hogy az ausztráliai vakációra utazó mama 7–18 éves korú kis- és nagykamasz gyermekeit, szám szerint ötöt, olyan bébicsőszre hagyományozza, aki a gyűrődést és a mai fiatalság másságát elviselni képtelen, s ettől jobblétre szenderül. Ami viszont ezek után következik – apró, jól kitalált és „ülő” helyzetkomikumok dacára –, az elképesztően uniformizált amerikai eszményképet sugall. A történet szerint ugyanis a családfői szerepet kényszerből magára vállaló 18 éves nagylány – korát letagadva – munkát keres, majd fokozatosan mind sikeresebb divatszakember lesz, amolyan igazi felnőtt. Akinek minden bejön és miután rájön a befutottság ízére, nyilvánvalóan felhagy majd a kócos tiniálmok kergetésével. Hát ilyen manapság az amerikai álom kiskorúaknak szóló üzenete, amilyen nyilván a világ élvonalához mindenben felzárkózni áhítozó Közép-Európában is értő és követni kész szívekre talál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/11 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4246