KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/október
• Koltai Tamás: Jancsó-breviárium
• N. N.: Jancsó Miklós játékfilmjei
PRO ÉS KONTRA
• Melocco Miklós: Képhalmaz
• Ciment Michel: Jancsó barbár „Rapszódiája”

• Faragó Vilmos: Könycsepp az óhazáért Magyarok a prérin
• Illés Endre: Solitaire és solidaire Az Őszi szonátáról
• Eörsi István: Kérdezők és kérdezettek Térmetszés
• Kaján Tibor: Vukotić a gondolatrajzoló A játék
• Ablonczy László: Ne feledkezzünk meg a szellemi energiákról sem... Beszélgetés Föld Ottóval, a MAFILM igazgatójával
• Gambetti Giacomo: A 77 éves elsőfilmes Római beszélgetés Cesare Zavattinival
• Szalai Györgyi: Ki ismeri Fekete Pétert? Fekete Péter
• Hankiss Elemér: Mit csinálna Maigret Kaliforniában?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Viva filmművészet! Moszkva
• N. N.: A XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál díjai
• Matos Lajos: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Jerney Judit: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Rózsa János: Díjözön az Arénában Pula

• Gaál István: A római filmfőiskolán Egy vendégtanár jegyzetfüzetéből
• Kristó Nagy István: Disney világa
KÖNYV
• Hámori Ottó: Eleven filmtörténet
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Az első kísértés
• Dániel Ferenc: Gyere, igazodj el
• Gervai András: Az asszony is ember
• Schéry András: Vendégek vadnyugaton
• Loránd Gábor: Szótagrejtvény
• Dániel Ferenc: Visszajelzés
• Fekete Ibolya: A kétbalkezes és az örömlány
• Zalán Vince: Nem féj a feje a harkálynak
• Báron György: A busz
TELEVÍZÓ
• Miklós Pál: Pusztuló műemlékeink nyomában
• Rozgonyi Iván: A dialógustól balra Beszélgetés Bornyi Gyula tévéoperatőrrel
• Békés Tamás: A képernyő – holnap
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Kik is azok a feministák?

Kránicz Bence

Ha ismeretterjesztő művekről hallunk, ritkán pezsdül meg a vérünk a ránk váró izgalmaktól, pedig az ismeretterjesztésnek is vannak nagyon népszerű és kreatív formái. Amíg a mozgóképben a minél realisztikusabb látványvilág és aprólékosabb megfigyelés felé mozdult a műfaj – legyen szó David Attenborough világsikerű sorozatairól vagy a nap 24 órájában élőben nézhető gólyafészkekről –, addig a képregényben mintha a játékos stilizáció szolgálná hívebben az ismeretközlés nemes feladatát. Magyarországon két egészen kiváló, persze más-más jellegű ismeretterjesztő képregénysorozat jelent meg az elmúlt tíz évben. Scott McCloud két esztétikai műve (A képregény felfedezése és folytatása) a művészeti ág elméletét foglalta rendszerbe, Larry Gonick Képregényes világtörténete pedig pont azt vállalja, amit a címe ígér. Mindkét képregényben megjelenik és főhőssé válik a rajzolt szerző-narrátor, emiatt hagyományosabb elbeszélést olvasunk, az ismeretterjesztés mellett a történetmesélés igénye is határozottabb.

A most megjelent Nagyszerű nők – A feminizmus rövid története összeszokott norvég szerzőpáros munkája, akik részben más közönséghez szólnak, mint McCloud vagy Gonick. Nem is az a lényeg, hogy nyíltan a nőket szólítják meg – fiú olvasók ugyanúgy rengeteget tanulhatnak, és tanuljanak is a könyvből –, a döntő különbséget inkább a megcélzott korosztály jelenti. A Nagyszerű nők könnyen követhető, világos, tiszta kompozíciókból építkező képregény, ami a bonyolult összefüggések helyett nagyon egyszerű ok-okozati rendszerbe és időrendbe foglalja a feminizmus történetét és a feministák céljait. Vagyis egyértelműen gyerekeknek szól, nagyjából tízévesek kezébe már bátran adható. Jordahl figurái viccesek, karikatúraszerűek, egy-egy oldalon poénra kifuttatott képsorok szakítják meg a nagy időugrásokkal haladó, néhány kiválasztott nő történetére koncentráló, didaktikus történeti gyorstalpalót. A fejezetenként más-más kísérőszínt használó képeket gyerekként könnyű lehet megszeretni, számos apró részlet fedezhető fel a nagy, tágas paneleken. Felnőtt és pláne tájékozottabb olvasóknak a Nagyszerű nők könnyen unalmassá válhat, de úgy képzelem, ezt a képregényt a gyerekekkel közösen érdemes elolvasni, majd újra és újra átlapozni.

Marta Breen – Jenny Jordahl: Nagyszerű nők – A feminizmus rövid története. Színes, keményfedeles, 120 oldal. Kiadó: Cser.

 

Színek és évek

„Drága Karen! Neked írok, bár tudom, hogy nem vagy már köztünk. De azt remélem, a múlt felidézése segít eligazodnom a mában.” Matt Murdock ír így halott szerelmének, Karen Page-nek a Fenegyerek – Sárga második fejezetében. A levél felütése az alkotók, Jeph Loeb és Tim Sale stratégiájáról is árulkodik: a szuperhős korai éveinek újraírásával a történet mélyére ásnak, a mítosz alapmotívumait kutatják. Magyarul szinte egyszerre jelent meg a Fenegyerek-kötetük és a rögtön utána készült Pókember – Kék (Hulk- és Amerika Kapitány-variációjuk fordítása egyelőre várat magára).

A Sárga és a Kék egyaránt a szuperhősműfaj remekművei. A múltidéző, nosztalgikus-keserédes alaphangolású történetek finom érzékenysége és a megszőtt motívumhálónak a karakterismeretből adódó gazdagsága a Fenegyerekkel, illetve Pókemberrel épp csak ismerkedőknek és az olvasott rajongóknak is sokat jelenthet. Loeb mindkét történetet a főhős gyengesége felől indítja: Fenegyerek, a „félelem nélküli ember” más érzéseihez is nehezen fér hozzá, míg Pókembert az eltúlzott, léleknyúzó felelősségtudat betegíti. A pszichológiai olvasat nem valamiféle túlkomplikált, elméleti keretben bontakozik ki, hanem gondosan felépített, sokszálú, de semmiképpen sem monumentális kalandnarratívákban. A teljes képregényt viszonylag ritkán publikáló Tim Sale rajzain az árnyékokból, homogén foltokból emelkednek ki a karakterek, mintha csak ködös emlékeinkben kutakodnánk, és egyszer csak bevillannának az éles részletek. Az erős és kiérlelt koncepciónak köszönhető, hogy ezek a közel húszéves képregények ma is frissnek hatnak – alighanem kortárs klasszikusokként érdemes számon tartanunk őket.

Jeph Loeb – Tim Sale: Fenegyerek – Sárga. Színes, keményfedeles, 176 oldal. Kiadó: Fumax.

Jeph Loeb – Tim Sale: Nagy Marvel Képregénygyűjtemény: Pókember – Kék. Színes, keményfedeles, 168 oldal. Kiadó: Hachette.

 



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/06 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14125