KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/október
• Koltai Tamás: Jancsó-breviárium
• N. N.: Jancsó Miklós játékfilmjei
PRO ÉS KONTRA
• Melocco Miklós: Képhalmaz
• Ciment Michel: Jancsó barbár „Rapszódiája”

• Faragó Vilmos: Könycsepp az óhazáért Magyarok a prérin
• Illés Endre: Solitaire és solidaire Az Őszi szonátáról
• Eörsi István: Kérdezők és kérdezettek Térmetszés
• Kaján Tibor: Vukotić a gondolatrajzoló A játék
• Ablonczy László: Ne feledkezzünk meg a szellemi energiákról sem... Beszélgetés Föld Ottóval, a MAFILM igazgatójával
• Gambetti Giacomo: A 77 éves elsőfilmes Római beszélgetés Cesare Zavattinival
• Szalai Györgyi: Ki ismeri Fekete Pétert? Fekete Péter
• Hankiss Elemér: Mit csinálna Maigret Kaliforniában?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Viva filmművészet! Moszkva
• N. N.: A XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál díjai
• Matos Lajos: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Jerney Judit: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Rózsa János: Díjözön az Arénában Pula

• Gaál István: A római filmfőiskolán Egy vendégtanár jegyzetfüzetéből
• Kristó Nagy István: Disney világa
KÖNYV
• Hámori Ottó: Eleven filmtörténet
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Az első kísértés
• Dániel Ferenc: Gyere, igazodj el
• Gervai András: Az asszony is ember
• Schéry András: Vendégek vadnyugaton
• Loránd Gábor: Szótagrejtvény
• Dániel Ferenc: Visszajelzés
• Fekete Ibolya: A kétbalkezes és az örömlány
• Zalán Vince: Nem féj a feje a harkálynak
• Báron György: A busz
TELEVÍZÓ
• Miklós Pál: Pusztuló műemlékeink nyomában
• Rozgonyi Iván: A dialógustól balra Beszélgetés Bornyi Gyula tévéoperatőrrel
• Békés Tamás: A képernyő – holnap
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A sztárok nem Liverpoolban halnak meg

Benke Attila

Film Stars Don’t Die in Liverpool – angol–amerikai, 2017. Rendezte: Paul McGuigan. Szereplők: Annette Bening, Jamie Bell, Vanessa Redgrave. Forgalmazó: Sony. 101 perc.

 

A romantikus drámák alkotóit mindig csábítja a giccs szirénje, ám a skót származású brit rendező, Paul McGuigan (Acid House, Alvilági játékok) sikeresen ellenállt a kísértésnek Peter Turner a híres hollywoodi színésznőről, Gloria Grahame-ről szóló memoárjának filmadaptációjában, A sztárok nem Liverpoolban halnak meg-ben.

Guigan műve a Félelem megeszi a lelket vagy a Harold és Maude rokona, minthogy a végzetes szerelem a feltörekvő fiatal brit színész, Peter Turner és a Petertől negyedszázaddal idősebb hollywoodi filmcsillag, Gloria Grahame között bontakozik ki. Ám a pár boldogságát a műfaj klasszikusaival ellentétben nem külső erő, hanem a rákbeteg színésznő hiúsága mérgezi meg. Így a film tétje hasonló Billy Wilder Alkony sugárútjáéhoz: ahogy a némafilmsztár Gloria Swansonnak, úgy az ötvenes évek noirjaiból (Nicholas Ray: Magányos helyen, Fritz Lang: Búcsúlevél) ismerős Gloria Grahame-nek is szembe kell néznie saját mulandóságával.

Bár A sztárok nem Liverpoolban halnak meg annyira nem okos és önreflexív, mint Billy Wilder noir-drámája, alkotói (kiváltképp a főszereplőt meggyőzen eljátszó Annette Bening) érezhetően megértették, mi zajlott az idővel és a betegséggel titáni harcot vívó Gloria fejében. A sztár a valóságban is rettegett az öregedéstől, ezért plasztikai műtéteknek vetette alá magát, melyek miatt fél ajka lebénult. A filmbéli Gloria sem hajlandó elfogadni, hogy testét lassan felemészti a rák. A színésznő végzete a magára erőltetett amerikai optimizmus, mely egyet jelent a biztos halállal. Mivel Gloria fél, hogy a kemoterápia miatt kihullik a haja, besárgul a bőre, nem lesz már vonzó a fiatal Peter számára, ezért önmagát is becsapja a „minden rendben lesz” ideológiával, és nem jár kezelésekre. Gloria kapcsolata így olyan, mint szerepei, melyek 2-3 órára ismét elhitetik vele, hogy örökké fiatal és szép marad, ám saját teste elől nem menekülhet az illúzióvilágban sem.

Ezt az átmeneti, „csak egy nap a világ” állapotot érzékletesen mutatja be Paul McGuigan a kreatív időkezeléssel. McGuigan merészen vág el egy heves csókolózást vagy könnyes búcsúzkodást, és ugrik az időben, mintha az egész csak Gloria vagy Peter fejében történt volna meg, erősítve ezzel a megpecsételt sorsú kapcsolat átmeneti mivoltát. De ezzel a módszerrel a rendező azt is elkerüli, hogy az érzelmi kitörések megrontsák a csendes drámát.

A sztárok nem Liverpoolban halnak meg tehát könnycsatornáink mellett agyunkra is képes hatni színészi alakításaival (bár a Petert megformáló Jamie Bell haloványabb a veterán színésznők között), izgalmas témaválasztásával, kreatív formanyelvével és remek zenéivel (például a California Dreamin’ melankolikus feldolgozásával).

Extrák: Videoklip a film betétdalával (Elvis Costello: You Shouldn’t Look at Me That Way), beszélgetés az alkotókkal, werkfilmek, audiokommentár Paul McGuigan rendezővel, előzetes.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13919