KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/október
• Koltai Tamás: Jancsó-breviárium
• N. N.: Jancsó Miklós játékfilmjei
PRO ÉS KONTRA
• Melocco Miklós: Képhalmaz
• Ciment Michel: Jancsó barbár „Rapszódiája”

• Faragó Vilmos: Könycsepp az óhazáért Magyarok a prérin
• Illés Endre: Solitaire és solidaire Az Őszi szonátáról
• Eörsi István: Kérdezők és kérdezettek Térmetszés
• Kaján Tibor: Vukotić a gondolatrajzoló A játék
• Ablonczy László: Ne feledkezzünk meg a szellemi energiákról sem... Beszélgetés Föld Ottóval, a MAFILM igazgatójával
• Gambetti Giacomo: A 77 éves elsőfilmes Római beszélgetés Cesare Zavattinival
• Szalai Györgyi: Ki ismeri Fekete Pétert? Fekete Péter
• Hankiss Elemér: Mit csinálna Maigret Kaliforniában?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Viva filmművészet! Moszkva
• N. N.: A XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál díjai
• Matos Lajos: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Jerney Judit: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Rózsa János: Díjözön az Arénában Pula

• Gaál István: A római filmfőiskolán Egy vendégtanár jegyzetfüzetéből
• Kristó Nagy István: Disney világa
KÖNYV
• Hámori Ottó: Eleven filmtörténet
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Az első kísértés
• Dániel Ferenc: Gyere, igazodj el
• Gervai András: Az asszony is ember
• Schéry András: Vendégek vadnyugaton
• Loránd Gábor: Szótagrejtvény
• Dániel Ferenc: Visszajelzés
• Fekete Ibolya: A kétbalkezes és az örömlány
• Zalán Vince: Nem féj a feje a harkálynak
• Báron György: A busz
TELEVÍZÓ
• Miklós Pál: Pusztuló műemlékeink nyomában
• Rozgonyi Iván: A dialógustól balra Beszélgetés Bornyi Gyula tévéoperatőrrel
• Békés Tamás: A képernyő – holnap
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A szerelem vak

Pápai Zsolt

Blindamerikai, 2017. Rendezte: Michael Mailer. Szereplők: Alec Baldwin, Demi Moore, Dylan McDermott. Forgalmazó: Independent. 104 perc.

 

Előfordul, hogy egy friss film konzervativizmusával, sőt: avíttságával tüntet. A szerelem vak is ilyen: annyira konzervatív, hogy az már szinte forradalmivá teszi nem csak a kortárs fősodor darabjaihoz, de az off-hollywoodi szcéna produkcióhoz képest is. Veretes melodrámáról van szó, amelynek alkotói – a neves regényíró, Norman Mailer két fia, Michael és John Buffalo – a műfaji panelek akkurátus felmondása és a kötelező fordulatok eminens levezénylése mellett a színészválasztásukkal is a zsáner hovatovább nyolcvan évvel ezelőtti állapotát és hőskorát idézik meg, azt az időszakot, amikor még nem fiatalok (mint a kortárs indie-melodrámákban), hanem középkorú aktorok képezték az ilyesmi filmek szereplőinek derékhadát.

Pedig A szerelem vak nem indul rosszul, az első félórája kifejezetten feszült, és a figurái sem tűnnek érdektelennek. Marc Dutchmant (Dylan McDermott), a gátlástalan üzleti cápát lefülelik a rendőrök, és előzetesbe helyezik törvénytelen tranzakciói miatt. Feleségét, Suzanne-t (Demi Moore), akiről nem állítható biztosan, hogy tudott férje üzelmeiről, enyhén büntetik: közmunkára kötelezik, amit a vakok intézetében kell letöltenie. Itt találkozik az egykor híres íróval és egyetemi oktatóval, a balesetben szeme világát vesztő Billel (Alec Baldwin), akivel ugyan kezdetben nem jön ki, de idővel megváltoznak az érzései.

Jót tesz a mozinak, hogy Michael és John Buffalo Mailer nem csak a kétségtelenül szirupos melodrámai szálat bonyolítja, hanem – ismét csak a klasszikusok, nevezetesen: a gaslight-melodrámák modorában – egy thrillerszálat is: utóbbiért az előzetesbe vetett és a felesége közmunkájával kapcsolatban egyre dühösebb férj a felelős. A film szimpatikus vonása továbbá, hogy az egyébként jobbára középszerű Alec Baldwin kiválóan teljesít, olyannyira, hogy a néző egy idő után már feledi is az összehasonlítást a nagy előddel, a hasonló szerepet Az asszony illatában eljátszott Al Pacinóval.

Mindez azonban nem kárpótol a játékidő második felében kifejlődő papírosízű konfliktusokért és kiszámítható fordulatokért. Bár látszik az alkotók igyekezete és megfeszített akarása, de valahogyan a bátortalansága is. Mintha nem hittek volna benne, hogy igazán jó filmet is tudnak csinálni. Nem csak egy olyat, aminek minden jelenete a harmincas–negyvenes évekre utal vissza.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13510