KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/október
• Koltai Tamás: Jancsó-breviárium
• N. N.: Jancsó Miklós játékfilmjei
PRO ÉS KONTRA
• Melocco Miklós: Képhalmaz
• Ciment Michel: Jancsó barbár „Rapszódiája”

• Faragó Vilmos: Könycsepp az óhazáért Magyarok a prérin
• Illés Endre: Solitaire és solidaire Az Őszi szonátáról
• Eörsi István: Kérdezők és kérdezettek Térmetszés
• Kaján Tibor: Vukotić a gondolatrajzoló A játék
• Ablonczy László: Ne feledkezzünk meg a szellemi energiákról sem... Beszélgetés Föld Ottóval, a MAFILM igazgatójával
• Gambetti Giacomo: A 77 éves elsőfilmes Római beszélgetés Cesare Zavattinival
• Szalai Györgyi: Ki ismeri Fekete Pétert? Fekete Péter
• Hankiss Elemér: Mit csinálna Maigret Kaliforniában?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Viva filmművészet! Moszkva
• N. N.: A XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál díjai
• Matos Lajos: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Jerney Judit: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Rózsa János: Díjözön az Arénában Pula

• Gaál István: A római filmfőiskolán Egy vendégtanár jegyzetfüzetéből
• Kristó Nagy István: Disney világa
KÖNYV
• Hámori Ottó: Eleven filmtörténet
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Az első kísértés
• Dániel Ferenc: Gyere, igazodj el
• Gervai András: Az asszony is ember
• Schéry András: Vendégek vadnyugaton
• Loránd Gábor: Szótagrejtvény
• Dániel Ferenc: Visszajelzés
• Fekete Ibolya: A kétbalkezes és az örömlány
• Zalán Vince: Nem féj a feje a harkálynak
• Báron György: A busz
TELEVÍZÓ
• Miklós Pál: Pusztuló műemlékeink nyomában
• Rozgonyi Iván: A dialógustól balra Beszélgetés Bornyi Gyula tévéoperatőrrel
• Békés Tamás: A képernyő – holnap
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Benny és Joon

Hirsch Tibor

Soha látványosabb példa az ős – hollywoodi forgatókönyv-szabály alkalmazására: a tervezett mozidarab legyen egészen más és hajszálra ugyanolyan, mint a kiválasztott referencia-sikerfilm.

Az Esőember áruvédjegygyel jelzett film-családfa legújabb hajtása autista fivér helyett egy kórtanilag meghatározhatatlan elmebaj-hibridben szenvedő húgocskát kínál az egyik oldalon – önző, aranyifjú öcs helyett önzetlen agglegény bátyói a másikon. Ez utóbbit – mesterségét tekintve autószerelőt – munka után kertvárosi csodapalota várja, melyben mintha a festegető beteg bakfis maga is státusz-szimbólum volna: aki ilyen védencet tart otthon, az kétkezi munkás létére is megérdemli a köréje teremtett színes, parkos, virágos luxus-enteriőrt.

A kislány a maga eklektikus nyavalyájával természetesen egészen más nézői azonosulást föltételez, mint a kaliforniai műtermekből mostanság kirajzó gyilkos pszichopaták: itt még a zárt osztályon is csak néhány bohókás operettbolond arca villan a környezetfestő kamera látóterébe, mely ezúttal világos, tágas, rács nélküli folyosókon bóklászik. Hiába, Amerikában a szépségnek különös becsülete van – arrafelé a csúnya ámokfutót kazamatában, a szép hiszterio-mániáko-schizofrént rózsaszínű leányszobában tartják.

A beteg testvér párhuzamosan esik szerelembe az egészségessel. Ez azért mintha eltérne a sablontól, sőt, erre a dramaturgiai fordulatra épül a film végtelenül optimista üzenete is. Vagyis: egybehangzóan bizonyos pszichiátriai iskolák tanításával: idióták pedig nincsenek. Hiszen a művészkedő beteg kislánynál alig kevésbé beteg az igazi művész és csavargó, aki ebben a történetben egyenes ági leszármazottja Charley Chaplinnek és Buster Keatonnak. Ha pedig ő szabadon járhat-kelhet – méghozzá a Cry Baby-ből is ismert excentrikus embléma-figura, Johnny Depp alakításában –, akkor bizonyára nem sokkal betegebb, mint maga a szigorú fivér, akinek, hiába mintapolgár, tudatalattijában ugyanúgy rombolhatnak mindenféle elfojtásos lelki nyavalyák. Világos, hogy mindenkit az eggyel egészségesebbhez kell hozzáadni: a klinikai esetet a még nem klinikaihoz, az autószerelőt a gyorsbüfé derék pincérnőjéhez, aki az (amúgy nem túl lényeges) egészség-hierarchia csúcsán áll, és aki bizonyára anyja helyett anyja lesz majd mindenkinek, akinek ilyesmire még szüksége van.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/08 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1346