KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/október
• Koltai Tamás: Jancsó-breviárium
• N. N.: Jancsó Miklós játékfilmjei
PRO ÉS KONTRA
• Melocco Miklós: Képhalmaz
• Ciment Michel: Jancsó barbár „Rapszódiája”

• Faragó Vilmos: Könycsepp az óhazáért Magyarok a prérin
• Illés Endre: Solitaire és solidaire Az Őszi szonátáról
• Eörsi István: Kérdezők és kérdezettek Térmetszés
• Kaján Tibor: Vukotić a gondolatrajzoló A játék
• Ablonczy László: Ne feledkezzünk meg a szellemi energiákról sem... Beszélgetés Föld Ottóval, a MAFILM igazgatójával
• Gambetti Giacomo: A 77 éves elsőfilmes Római beszélgetés Cesare Zavattinival
• Szalai Györgyi: Ki ismeri Fekete Pétert? Fekete Péter
• Hankiss Elemér: Mit csinálna Maigret Kaliforniában?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Viva filmművészet! Moszkva
• N. N.: A XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál díjai
• Matos Lajos: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Jerney Judit: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Rózsa János: Díjözön az Arénában Pula

• Gaál István: A római filmfőiskolán Egy vendégtanár jegyzetfüzetéből
• Kristó Nagy István: Disney világa
KÖNYV
• Hámori Ottó: Eleven filmtörténet
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Az első kísértés
• Dániel Ferenc: Gyere, igazodj el
• Gervai András: Az asszony is ember
• Schéry András: Vendégek vadnyugaton
• Loránd Gábor: Szótagrejtvény
• Dániel Ferenc: Visszajelzés
• Fekete Ibolya: A kétbalkezes és az örömlány
• Zalán Vince: Nem féj a feje a harkálynak
• Báron György: A busz
TELEVÍZÓ
• Miklós Pál: Pusztuló műemlékeink nyomában
• Rozgonyi Iván: A dialógustól balra Beszélgetés Bornyi Gyula tévéoperatőrrel
• Békés Tamás: A képernyő – holnap
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csodapirula

Kovács Kata

Medicinen – svéd, 2014. Rendezte: Colin Nutley. Írta: Daniel Réhn és Edward af Sillén. Kép: Jens Fischer. Zene: Per Andréasson. Szereplők: Helena Bergström (Johanna), peter ggers (Erik), Ida Engvoll (Linda), Anton Forsdik (Otto). Gyártó: Sweetwater Productions. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 90 perc.

A Csodapirula kissé lassan hömpölygő és bő lére eresztett komédia a negyvenes éveiben járó Johannáról, akit épp minden fronton pofoz az élet: volt férje fiatalabbra cserélte, főnöke folyton hatalmaskodik felette, kiskamasz gyerekeit nem tudja elvinni a beígért nyaralásra, a szerelmi élete pedig egyenlő a nullával. Egyetlen hű társa a folyton kiújuló herpesze, amitől gyógyszertesztelés fizetett alanyaként próbál megszabadulni. Johanna a Dolce Vita nevű női magazinnál dolgozik csupa olyan nővel együtt, akik mind azt hazudják, látták a Fellini-filmet, az igazság azonban az, hogy maguk között inkább a Mamma Miá!-t idézgetik. Colin Nutley filmje csak diszkréten rugaszkodik el a romantikus komédia hagyományaitól, részben a realista hangvételű skandináv melodráma, részben a családi film, részben pedig a fekete humor irányába – ugyanakkor van egy meglehetősen műfajidegen képi világa, mintha csak egy Rembrandt-korabeli festményben járnánk.

A Csodapirula elsősorban a női tematika miatt lehet emlékezetes, ám Johanne nem annyira a szilaj skandináv hősnők (Dina vagyok, Serena), mint inkább Bridget Jones közeli rokona, egész pontosan a harmadik kötet (Bolondulásig) tájékán. Szingli íróként és anyaként, oldalán egy fiatal pasival, Johanne útja a felemelkedés felé azonban többek között egy egyéjszakás melegkapcsolattal és némi könnyed zsarolással van kikövezve. Az egyébként kiváló színészi alakításokban és hiteles pillanatokban bővelkedő darab fő gyengéje a túlbeszélt cselekmény és a túl sok egyenrangú szereplő – szerencsére a hősnő figurája kellően karakán és kigyúrt ahhoz, hogy nagyjából összefogja a csiricsáré kavalkádot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12351