KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/október
• Koltai Tamás: Jancsó-breviárium
• N. N.: Jancsó Miklós játékfilmjei
PRO ÉS KONTRA
• Melocco Miklós: Képhalmaz
• Ciment Michel: Jancsó barbár „Rapszódiája”

• Faragó Vilmos: Könycsepp az óhazáért Magyarok a prérin
• Illés Endre: Solitaire és solidaire Az Őszi szonátáról
• Eörsi István: Kérdezők és kérdezettek Térmetszés
• Kaján Tibor: Vukotić a gondolatrajzoló A játék
• Ablonczy László: Ne feledkezzünk meg a szellemi energiákról sem... Beszélgetés Föld Ottóval, a MAFILM igazgatójával
• Gambetti Giacomo: A 77 éves elsőfilmes Római beszélgetés Cesare Zavattinival
• Szalai Györgyi: Ki ismeri Fekete Pétert? Fekete Péter
• Hankiss Elemér: Mit csinálna Maigret Kaliforniában?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Viva filmművészet! Moszkva
• N. N.: A XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál díjai
• Matos Lajos: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Jerney Judit: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Rózsa János: Díjözön az Arénában Pula

• Gaál István: A római filmfőiskolán Egy vendégtanár jegyzetfüzetéből
• Kristó Nagy István: Disney világa
KÖNYV
• Hámori Ottó: Eleven filmtörténet
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Az első kísértés
• Dániel Ferenc: Gyere, igazodj el
• Gervai András: Az asszony is ember
• Schéry András: Vendégek vadnyugaton
• Loránd Gábor: Szótagrejtvény
• Dániel Ferenc: Visszajelzés
• Fekete Ibolya: A kétbalkezes és az örömlány
• Zalán Vince: Nem féj a feje a harkálynak
• Báron György: A busz
TELEVÍZÓ
• Miklós Pál: Pusztuló műemlékeink nyomában
• Rozgonyi Iván: A dialógustól balra Beszélgetés Bornyi Gyula tévéoperatőrrel
• Békés Tamás: A képernyő – holnap
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Fehér árnyék

Barkóczi Janka

White Shadow – tanzán-olasz, 2014. Rendezte és írta: Noaz Deshe. Kép: Armin Dierof. Zene: James Masson. Szereplők: Hamisi Bazili (Alias), Salum Abdullah (Salum), Riziki Ally (Anya), James Gayo (Kosmos). Gyártó: Shadoworks. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 117 perc.

Annak aki elcsípte valaha Salif Keita, a mali beat császárának fellépését valamelyik fesztivál jó érzékkel megszerkesztett világzenei programjában, lehet némi fogalma arról, hogyan jön létre a bódító afrikai varázslat a fekete kontinens albínó előadójának tolmácsolásában. Keita jószerencséje és tehetsége révén egykor sikeresen kijátszotta a sorsot, és a megbélyegzettségből kitörve utat talált magának a globális hírnév felé, de példája sajnos egyedi maradt. Több százezer sorstársa hosszú ideje kénytelen a félelem és kiszolgáltatottság légkörében élni szülőhelyén. A törzsi mágiához kötődő hagyományok és a szívós babonák világában az albinizmus misztikája keményvalutára váltható, a tejfehér bőrű emberek testrészei ugyanis (főként ha még élő tulajdonostól származnak) bűbájos szertartások, amulettek és gyógyító főzetek kulcsfontosságú kellékei. Azon a vidéken, ahol több ezer dollárt ér egy levágott kéz, ilyen genetikai rendellenességgel születni nem éppen életbiztosítás, ami jó alapot biztosít egy nyomasztó spirituális thriller számára.

A Berlinben élő izraeli származású rendező, Noaz Deshe, eredetileg tanítani indult Tanzániába, amikor szembesült a fentebb vázolt problémával. Töredezett, riasztó, dokumentarista stílusjegyeket hordozó mozija éles segélykiáltás, amely erre a felfoghatatlanul brutális gyakorlatra hívja fel a figyelmet. Hőse egy vidéki albínó kisfiú, aki szemtanúja lesz saját édesapja meggyilkolásának, majd a nagyvárosba menekül bácsikája védőszárnyai alá. A hajsza azonban ott is folytatódik, melyet csak a gyerek hagymázas rettegésén, látomásos értetlenségén keresztül követhetünk. A Fehér árnyék éppen ezért meglehetősen nehéz film, az első perctől az utolsóig komoly figyelmet követel, és alaposan megdolgoztatja a nézőt. Mégis megéri a fáradtságot, mert végül minden összeáll, és az is kiderül, hogy a kortárs mágikus realizmus egyik unikális darabjához volt szerencsénk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/02 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12188