KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/október
• Koltai Tamás: Jancsó-breviárium
• N. N.: Jancsó Miklós játékfilmjei
PRO ÉS KONTRA
• Melocco Miklós: Képhalmaz
• Ciment Michel: Jancsó barbár „Rapszódiája”

• Faragó Vilmos: Könycsepp az óhazáért Magyarok a prérin
• Illés Endre: Solitaire és solidaire Az Őszi szonátáról
• Eörsi István: Kérdezők és kérdezettek Térmetszés
• Kaján Tibor: Vukotić a gondolatrajzoló A játék
• Ablonczy László: Ne feledkezzünk meg a szellemi energiákról sem... Beszélgetés Föld Ottóval, a MAFILM igazgatójával
• Gambetti Giacomo: A 77 éves elsőfilmes Római beszélgetés Cesare Zavattinival
• Szalai Györgyi: Ki ismeri Fekete Pétert? Fekete Péter
• Hankiss Elemér: Mit csinálna Maigret Kaliforniában?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Viva filmművészet! Moszkva
• N. N.: A XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál díjai
• Matos Lajos: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Jerney Judit: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Rózsa János: Díjözön az Arénában Pula

• Gaál István: A római filmfőiskolán Egy vendégtanár jegyzetfüzetéből
• Kristó Nagy István: Disney világa
KÖNYV
• Hámori Ottó: Eleven filmtörténet
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Az első kísértés
• Dániel Ferenc: Gyere, igazodj el
• Gervai András: Az asszony is ember
• Schéry András: Vendégek vadnyugaton
• Loránd Gábor: Szótagrejtvény
• Dániel Ferenc: Visszajelzés
• Fekete Ibolya: A kétbalkezes és az örömlány
• Zalán Vince: Nem féj a feje a harkálynak
• Báron György: A busz
TELEVÍZÓ
• Miklós Pál: Pusztuló műemlékeink nyomában
• Rozgonyi Iván: A dialógustól balra Beszélgetés Bornyi Gyula tévéoperatőrrel
• Békés Tamás: A képernyő – holnap
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A csodabogár

Csiger Ádám

Zoran, il mio nipote scemo – olasz-szlovén, 2013. Rendezte: Matteo Oleotto. Írta: Daniela Gambaro, Pier Paolo Piciarelli és Marco Pettenello. Kép: Ferran Paredes. Zene: Antonio Gramentieri. Szereplők: Giuseppe Battiston (Paolo), Rok Prasnikar (Zoran), Teco Celio (Gustino), Roberto Citran (Alfio). Gyártó: Transmedia / Staragara. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 106 perc.

 

Ellentétben azzal, amit honi címe sugall, A csodabogár nem egy, hanem két főhőssel operál, akik egyaránt ütődött különcök (az eredeti olasz titulus annyit tesz, hogy „Zoran, az idióta unokaöcsém”). A címszereplő Zoran nem túl büszke hozzátartozója Paolo, a rosszéletű bárbajnok, aki szlovén rokonától örökli meg az Esőember autista hősére hajazó, ám a dartsban páratlanul tehetséges tinit. A film komikuma a két hős jellemhibái mellett személyiségük gyökeres különbségeiből is fakad (buddy movie módra). Paolo az alpári komédiák antihőse, Torrente olasz verziója, míg Zoran a tinivígjátékok geekje. Kettejük mentor-tanítvány kapcsolata és fejlődéstörténete mellett Matteo Oleotto rendező arra is szakít időt, hogy bemutassa az olasz vidék kocsmatöltelékeinek tragikomikus életét.

Filmje tipikus kortárs olasz vígjáték: hősei peremvidéki, maradi kisemberek (mint Az ötödik kerék, sőt a Róma körül szereplői), akiknek szép reményeit kizsákmányolják (Reality, Előtted az élet), ám végül gyarlóságuk és bogarasságuk ellenére utolsókból elsők lesznek (ahogy A plebejus herceg és az Éljen a szabadság! rendhagyó forradalmár protagonistái). A vígjáték napjainkban nem csak Olaszországban jelent egyet a közönségfilmmel, de idehaza is: a társadalmi elégedetlenségre és a mozi válságára mindkét ország filmesei populista komédiákkal reagáltak. A commedia all’italiana hagyományaira épülő olasz vígjátékok – köztük jelen film – szatirikusan társadalomkritikusak, szociálisan érzékenyek és realisták, az újgenerációs hazaiak viszont eszképisták és bulvárosak: az egyaránt abszurd fekete humorra építő Isteni műszak az egészségüggyel, a Fekete leves pedig a politikát átszövő korrupcióval riogat; a Coming out egy meleg médiaceleb, a Megdönteni Hajnal Tímeát pedig egy világszép sztármodell glamúros magánéletének kulisszái mögé enged bepillantást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11760