KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/október
• Koltai Tamás: Jancsó-breviárium
• N. N.: Jancsó Miklós játékfilmjei
PRO ÉS KONTRA
• Melocco Miklós: Képhalmaz
• Ciment Michel: Jancsó barbár „Rapszódiája”

• Faragó Vilmos: Könycsepp az óhazáért Magyarok a prérin
• Illés Endre: Solitaire és solidaire Az Őszi szonátáról
• Eörsi István: Kérdezők és kérdezettek Térmetszés
• Kaján Tibor: Vukotić a gondolatrajzoló A játék
• Ablonczy László: Ne feledkezzünk meg a szellemi energiákról sem... Beszélgetés Föld Ottóval, a MAFILM igazgatójával
• Gambetti Giacomo: A 77 éves elsőfilmes Római beszélgetés Cesare Zavattinival
• Szalai Györgyi: Ki ismeri Fekete Pétert? Fekete Péter
• Hankiss Elemér: Mit csinálna Maigret Kaliforniában?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Viva filmművészet! Moszkva
• N. N.: A XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál díjai
• Matos Lajos: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Jerney Judit: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Rózsa János: Díjözön az Arénában Pula

• Gaál István: A római filmfőiskolán Egy vendégtanár jegyzetfüzetéből
• Kristó Nagy István: Disney világa
KÖNYV
• Hámori Ottó: Eleven filmtörténet
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Az első kísértés
• Dániel Ferenc: Gyere, igazodj el
• Gervai András: Az asszony is ember
• Schéry András: Vendégek vadnyugaton
• Loránd Gábor: Szótagrejtvény
• Dániel Ferenc: Visszajelzés
• Fekete Ibolya: A kétbalkezes és az örömlány
• Zalán Vince: Nem féj a feje a harkálynak
• Báron György: A busz
TELEVÍZÓ
• Miklós Pál: Pusztuló műemlékeink nyomában
• Rozgonyi Iván: A dialógustól balra Beszélgetés Bornyi Gyula tévéoperatőrrel
• Békés Tamás: A képernyő – holnap
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az éjszaka országai

Alföldi Nóra

Bloodworth – Provinces of Night – amerikai, 2010. Rendezte: Shane Dax Taylor. Szereplők: Kris Kristofferson, Val Kilmer, Reece Thompson. Forgalmazó: InterCom. 105 perc

A dicsõ westernmûfaj ezredfordulós újragondolásával az amerikai préri agglomerációja is megváltozott. Alkalmanként szerzõi ambíciókat dédelgetõ mûvészek telepednek le a pusztába és koszoskörmû, magányos suhancok családi melodrámáival nyilatkoztatják ki hitvallásukat.

Shane Dax Taylor, a zöldfülûnek számító direktor William Gay regényének adaptációjával még ennél is szerényebb ambíciókat dédelget. Filmje ugyanis elsõ blikkre az átlag déli gótikához képest feltûnõen kerüli az öblös naivitást és a bugyogó történetvezetést, szárazkás, de nem szikár, buta, de nem ostoba, hatásvadász, de mégsem giccses, mentségére legyen mondva, hogy ezek a fogások híven tükrözik a címszereplõ család tagjainak mentális állapotát. A Bloodworth klán feje egy olyan countryzenész, aki negyven évvel azután, hogy elhagyta családját, minden teatralitás nélkül hazatér Tennessee-be, három felnõtt, ötvenes éveit taposó fia pedig olyannyira gyermeteg lelkületû, hogy saját érzelmi nyomorékságukról sem képesek tudomást venni, így válnak egytõl-egyig szeretetéhes, ártalmatlan gyilkosokká. A jobb sorsra érdemes balfékek egyetlen reménysugara az unoka, aki nemhogy fogékony és tehetséges, de még a munka se büdös számára, sõt az alkoholt és a drogokat is megveti.

A rendezõ az ambivalenciákat finom, de alkalmanként mégis hivalkodó paradoxonokkal kövezi ki, a jellegtelen plánokat hol ikonikus (Val Kilmer, Hilary Duff), hol végtelenül jellegtelen színészekkel tölti meg. Kris Kristofferson szerepeltetése lecsúszott, alkoholista countryzenészként merész asszociációkra csábít. A komor tónust Taylor állandóan üde napsütésben fürdõ képekkel és kétszínûségben harsányan pompázó karakterekkel enyhíti. Rettenetes dolgok történnek, a múlt sötét titkai viszont szappanoperák ártalmatlanságát idézõ flashbackekben tûnnek fel. Az abszurditással határos, ahogy Taylor kerüli az abszurd helyzeteket, ám ebben rejlik a déli gótika titka: odalenn máshogy mérik a humort és az életet.

Extrák: audiokommentár a rendezõvel és W. Earl Brown színésszel; kimaradt jelenetek; werkfilm.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/09 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10773