KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/október
• Koltai Tamás: Jancsó-breviárium
• N. N.: Jancsó Miklós játékfilmjei
PRO ÉS KONTRA
• Melocco Miklós: Képhalmaz
• Ciment Michel: Jancsó barbár „Rapszódiája”

• Faragó Vilmos: Könycsepp az óhazáért Magyarok a prérin
• Illés Endre: Solitaire és solidaire Az Őszi szonátáról
• Eörsi István: Kérdezők és kérdezettek Térmetszés
• Kaján Tibor: Vukotić a gondolatrajzoló A játék
• Ablonczy László: Ne feledkezzünk meg a szellemi energiákról sem... Beszélgetés Föld Ottóval, a MAFILM igazgatójával
• Gambetti Giacomo: A 77 éves elsőfilmes Római beszélgetés Cesare Zavattinival
• Szalai Györgyi: Ki ismeri Fekete Pétert? Fekete Péter
• Hankiss Elemér: Mit csinálna Maigret Kaliforniában?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Viva filmművészet! Moszkva
• N. N.: A XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál díjai
• Matos Lajos: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Jerney Judit: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Rózsa János: Díjözön az Arénában Pula

• Gaál István: A római filmfőiskolán Egy vendégtanár jegyzetfüzetéből
• Kristó Nagy István: Disney világa
KÖNYV
• Hámori Ottó: Eleven filmtörténet
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Az első kísértés
• Dániel Ferenc: Gyere, igazodj el
• Gervai András: Az asszony is ember
• Schéry András: Vendégek vadnyugaton
• Loránd Gábor: Szótagrejtvény
• Dániel Ferenc: Visszajelzés
• Fekete Ibolya: A kétbalkezes és az örömlány
• Zalán Vince: Nem féj a feje a harkálynak
• Báron György: A busz
TELEVÍZÓ
• Miklós Pál: Pusztuló műemlékeink nyomában
• Rozgonyi Iván: A dialógustól balra Beszélgetés Bornyi Gyula tévéoperatőrrel
• Békés Tamás: A képernyő – holnap
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Sorsügynökség

Sepsi László

The Adjustment Bureau­ – amerikai, 2010. Rendezte: George Nolfi. Írta: Philip K. Dick története nyomán George Nolfi. Kép: John Toll. Zene: James Horner. Szereplők: Matt Damon (David Norris), Emily Blunt (Elise), Shohreh Aghdashloo (Mrs. Norris), Terence Stamp (Thompson). Gyártó: Universal Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 104 perc.

Az eleddig forgatókönyvíróként tevékenykedő George Nolfi rendezői debütálása nem csupán saját korábbi munkáinak, de az utóbbi évek Philip K. Dick-adaptációinak fényében is meglepetésfilm. A Bourne-ultimátum ésA testőr szkriptjei éppúgy pergő hajszathrillert ígértek, miképp A felejtés bére és a Next akciófilm-torzói, ellenben a magyarul Helyreigazító csoport címmel megjelent novella moziverziója a papírforma helyett új receptet követ. Dick történeteinek ellipsziseit általában a sci-fi thriller motívumkészletéből csent sablonokkal töltik fel a készítők, így kerekedhetett az Emlékmásból a nyolcvanas évek emblematikus disztópiája és az Imposztorból szárazjég-gőzös utánérzéshalmaz – Nolfi ellenben a paranoia sci-fi eszköztárát mindvégig alárendeli a románc műfajának.

A Sorsügynökség egyetlen kapcsolódási pontját az alapanyaggal a világ mesterséges voltára ráébredő főhős jelenti, ám míg a kurta írás esetében éppen arra kerül a hangsúly, hogy a szürke hivatalnok és kellemetlen felesége csupán porszemek egy hatalmas gépezetben, Nolfi hősei már minden tettükkel saját jelentősségüket erősítik. Az egyszerű irodista így alakul feltörekvő politikussá, akit a címbéli szervezet mindenáron megpróbál távol tartani újsütetű szívszerelmétől: az éveken keresztül húzódó küzdelem magával a keménykalapos ügynökök képében megjelenő Sorssal alapvetően nem állna távol Dick univerzumától sem, ám ebben a formában csak bizarr kísérlet a hetvenes évek paranoiafilmjeinek és napjaink romkomjainak összeházasítására, melyben az olcsó végkifejlet mellett az eredeti szerző neve jelenti a legnagyobb meglepetést. Eképp a Sorsügynökség sci-fi elemekkel megbolondított, New York-i románcként kiválóan funkcionál, de Dick novellájának hagyatékát továbbra is a Dark City ápolja a leghűségesebben – függetlenül attól, hogy kinek a neve szerepel a kreditlistán.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10601