KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/október
• Koltai Tamás: Jancsó-breviárium
• N. N.: Jancsó Miklós játékfilmjei
PRO ÉS KONTRA
• Melocco Miklós: Képhalmaz
• Ciment Michel: Jancsó barbár „Rapszódiája”

• Faragó Vilmos: Könycsepp az óhazáért Magyarok a prérin
• Illés Endre: Solitaire és solidaire Az Őszi szonátáról
• Eörsi István: Kérdezők és kérdezettek Térmetszés
• Kaján Tibor: Vukotić a gondolatrajzoló A játék
• Ablonczy László: Ne feledkezzünk meg a szellemi energiákról sem... Beszélgetés Föld Ottóval, a MAFILM igazgatójával
• Gambetti Giacomo: A 77 éves elsőfilmes Római beszélgetés Cesare Zavattinival
• Szalai Györgyi: Ki ismeri Fekete Pétert? Fekete Péter
• Hankiss Elemér: Mit csinálna Maigret Kaliforniában?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Viva filmművészet! Moszkva
• N. N.: A XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál díjai
• Matos Lajos: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Jerney Judit: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Rózsa János: Díjözön az Arénában Pula

• Gaál István: A római filmfőiskolán Egy vendégtanár jegyzetfüzetéből
• Kristó Nagy István: Disney világa
KÖNYV
• Hámori Ottó: Eleven filmtörténet
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Az első kísértés
• Dániel Ferenc: Gyere, igazodj el
• Gervai András: Az asszony is ember
• Schéry András: Vendégek vadnyugaton
• Loránd Gábor: Szótagrejtvény
• Dániel Ferenc: Visszajelzés
• Fekete Ibolya: A kétbalkezes és az örömlány
• Zalán Vince: Nem féj a feje a harkálynak
• Báron György: A busz
TELEVÍZÓ
• Miklós Pál: Pusztuló műemlékeink nyomában
• Rozgonyi Iván: A dialógustól balra Beszélgetés Bornyi Gyula tévéoperatőrrel
• Békés Tamás: A képernyő – holnap
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Karate kölyök

Vajda Judit

 

The Karate Kid – amerikai-kínai, 2010. Rendezte: Harald Zwart. Írta: Robert Mark Kamen történetéből Christopher Murphey. Kép: Roger Pratt. Zene: James Horner. Szereplők: Jaden Smith (Dre Parker), Jackie Chan (Mr. Han), Taraji P. Henson (anya). Gyártó: Columbia Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 140 perc.

 

Úgy tűnik, a közönségnek rendszeresen szüksége van az olyan dicsőséges felemelkedés-történetekre, melyekben a legkisebb fiú vagy legyőzi a sárkányt, vagy nem (általában az előbbi) – de legalább mindenképpen megpróbálja. Az 1984-es Karate kölyök újabb remake-jében (hiszen a hasonló cselekmény miatt az 1994-es Új karate kölyök is inkább tekinthető újrának, mint a trilógia folytatásának) szintén erre esik a hangsúly, nem a tulajdonképpeni győzelemre vagy elbukásra, mivel az út, az átváltozás adott esetben ugyanolyan dicsőséges lehet, mint az esetleges diadal a végén. Így lesz a többféle értelemben is elnyomott Daniel-szanból magabiztos fiatalember, a Hilary Swank hozta zűrös kamaszlányból igazi hölgy, a legújabb verzióban pedig a Jaden Smith alakította szemtelen, zárkózott kis pocokból barátságos, a világra nyitott kisfiú.

A 2010-es junior kiadásban ugyan egészen Kínáig kell menni, hogy indokolt legyen, miért piszkálná kortársai közül bárki a már 12 évesen is igazi cool arc, fonott hajú fekete srácot, ezt leszámítva azonban az alkotók egyszer sem játsszák ki hangsúlyosan az idegengyűlölet-kártyát, ahogy kimarad az eredetiben még lényeges társadalmi érzékenység is. Ehelyett kapunk néhány turisztikai nagyágyút (Kínai Nagy Fal, Wudang-hegység), helyi ízeket (sültskorpió, Qi Xi Fesztivál), Pat Morita Miyagija után szerencsére a drámai szerepben sem kínos Jackie Chant és egy, a korábbinál értelemszerűen visszafogottabb, bájos gyerekszerelmet. Elképesztő viszont az a leplezetlen, kegyetlenül élethű, már-már szadista brutalitás, amivel a harcjeleneteket megoldották. Roppannak a gyermekbordák, csattan a kis fej a betonon, harcművész-sztárunk karaktere pedig könyörtelenül fiatalkorúakat bántalmaz. Mindez főleg azért megdöbbentő, mert Harald Zwart filmjét egyébként minden más arra predesztinálná, hogy igazi, szívmelengető családi mozi legyen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/09 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10378