KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/október
• Koltai Tamás: Jancsó-breviárium
• N. N.: Jancsó Miklós játékfilmjei
PRO ÉS KONTRA
• Melocco Miklós: Képhalmaz
• Ciment Michel: Jancsó barbár „Rapszódiája”

• Faragó Vilmos: Könycsepp az óhazáért Magyarok a prérin
• Illés Endre: Solitaire és solidaire Az Őszi szonátáról
• Eörsi István: Kérdezők és kérdezettek Térmetszés
• Kaján Tibor: Vukotić a gondolatrajzoló A játék
• Ablonczy László: Ne feledkezzünk meg a szellemi energiákról sem... Beszélgetés Föld Ottóval, a MAFILM igazgatójával
• Gambetti Giacomo: A 77 éves elsőfilmes Római beszélgetés Cesare Zavattinival
• Szalai Györgyi: Ki ismeri Fekete Pétert? Fekete Péter
• Hankiss Elemér: Mit csinálna Maigret Kaliforniában?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Viva filmművészet! Moszkva
• N. N.: A XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál díjai
• Matos Lajos: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Jerney Judit: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Rózsa János: Díjözön az Arénában Pula

• Gaál István: A római filmfőiskolán Egy vendégtanár jegyzetfüzetéből
• Kristó Nagy István: Disney világa
KÖNYV
• Hámori Ottó: Eleven filmtörténet
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Az első kísértés
• Dániel Ferenc: Gyere, igazodj el
• Gervai András: Az asszony is ember
• Schéry András: Vendégek vadnyugaton
• Loránd Gábor: Szótagrejtvény
• Dániel Ferenc: Visszajelzés
• Fekete Ibolya: A kétbalkezes és az örömlány
• Zalán Vince: Nem féj a feje a harkálynak
• Báron György: A busz
TELEVÍZÓ
• Miklós Pál: Pusztuló műemlékeink nyomában
• Rozgonyi Iván: A dialógustól balra Beszélgetés Bornyi Gyula tévéoperatőrrel
• Békés Tamás: A képernyő – holnap
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Halálos tézis

Pápai Zsolt

Tesis – spanyol, 1995. Rendezte: Alejandro Amenábar. Szereplők: Ana Torrent, Fele Martinez, Eduardo Noriega. Forgalmazó: Gamma. 125 perc.

 

Nagy tehetségű rendezők esetében kiváltképpen érdekes lehet a pályakezdés szemlézése, még akkor is, ha a korai művek netán nem érnek fel a későbbiekig. Alejandro Amenábar még nincs negyvenéves, de öt nagyjátékfilmje közül minimum három remekmű (Nyisd ki a szemed!; Más világ; A belső tenger), debütáló munkája pedig apró problémáival együtt is kiváló.

A Halálos tézist huszonhárom évesen forgatta, uzsonnapénzből (forintba konvertálva szűk kétszázmillióból), de ez nem látszik meg rajta. A Peeping Tom és a Halál a hídon hagyományát követő, vértől sikamlós jelenetekben gazdag thriller a madridi egyetem médiaszakos hallgatói között játszódik. Ángela a mozgóképes erőszakról írja diplomamunkáját, és kutakodásai közben snuff-filmekre (valódi haláleseteket tartalmazó mozgóképekre) bukkan – vesztére, ugyanis a barbár alkotók a nyomába erednek, hogy soros opusuk főszereplőjévé tegyék őt.

A pálya nyitódarabja a rendező néhány fontos későbbi témáját exponálja, mindenekelőtt a mesterséges világteremtés, illetve valóság és fikció viszonyának kérdését, továbbá a manipuláció problematikáját. Ez a három téma ér össze a „megvágott snuff-film” csodálatos paradoxonjában (a manipulált snuff, ugyebár, maga az önellentmondás – mint erre az egyik szereplő kifejezetten felhívja a néző figyelmét).

Az elméleti kérdések taglalása nem akadályozza meg Amenábart abban, hogy egy minden ízében szórakoztató filmet készítsen. Egyúttal kifejezze a mozi iránti rajongását, ami abban artikulálódik, hogy valamennyi központi alak – más-más módon ugyan, de – a film médiumának megszállottja. Eltökélt filmkészítők (a gyilkosfigura és a snuff-filmek – mondjuk így – producere), mániákus fogyasztók (Ángela jobbkeze, az erőszakért és pornóért rajongó Chema), és elkötelezett elemzők (maga Ángela) népesítik be a történetet, illetve harcolnak egymással a kamerákkal preparált és filmplakátokkal dekorált sötét belsőkben. Amenábar a filmplakátokat a figurák karakterizálására használja, ezért is szerepelnek ennyire különböző műfajú és hangfekvésű darabok egymás mellett, az Otthonom, Idahótól kezdve a Klute-on és a Kannibál holokauszton át az Alienig.

A Halálos tézis korántsem hibátlan film: utolsó harmada nagyon elnyújtott, egyes megoldásai pedig dramaturgiailag problémásak (érthetetlen például, hogy miért az egyetemen őrzik szörnyűséges műveiket a filmkészítő mészárosok, hiszen itt avatatlan személyek is megtalálhatják azokat; de fura az is, hogy túlságosan könnyen szabadulnak ki a hősök a börtönkatakombából stb.). Mindazonáltal Amenábar már ebben a filmjében megragadóan mesél, atmoszférateremtésből, karaktervezetésből pedig szinte tökéleteset nyújt – így munkája méltó nyitánya pályájának.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10254