KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/szeptember
• Létay Vera: Huszonkét év után...
• N. N.: Ön hogyan szerkesztené az új Filmvilágot?
• Zsugán István: A Nagy Motívum igézetében Beszélgetés Huszárik Zoltánnal a készülő Csontváry-filmről
• Fekete Sándor: Egy hajdani filmkritikus jegyzeteiből
• Szentmihályi Szabó Péter: Bérházi cirkusz A kedves szomszéd
• Faragó Vilmos: Hab habbal Mese habbal
• Matos Lajos: (Film)csillagok háborúja Csillagok háborúja
• Szász Imre: Buffalo Bill Buffalo Bill és az indiánok
• Presser Gábor: Amerikai meghatódás Az utolsó valcer
• Lisztov Viktor: Történelem a kamerák előtt 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lenin Vlagyimir Iljics: Rendelet... 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lunacsarszkij A. V.: Az állami filmgyártás feladatai Szovjet-Oroszországban 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• András László: „A nagy bolond” Luis Buñuelről
• Bikácsy Gergely: Az álmok büntető-expedíciója Beszélgetés Weöres Sándorral és Károlyi Amyval Buñuelről
• N. N.: Luis Buñuel filmográfiája
• Sándor Pál: Akik a bőrüket viszik a vászonra Részletek egy soha le nem készülő színész-tanulmányból
• Bajor Nagy Ernő: Mozinézőben Budapest peremén
FESZTIVÁL
• Osztovics Ágnes: Moszkva, 1979
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A leprás nő
• Bende Monika: Dráma a tengerparton
• Csala Károly: Két anya
• Csala Károly: Pirkadat
• Kulcsár Mária: Iskolai valcer
• Saár Krisztina: Won-Ton-Ton, Hollywood megmentője
• Iván Gábor: Júlia
• Loránd Gábor: ... és újra szerelem
• Bársony Éva: Alkalom szüli a tolvajt
• Székely Gabriella: A kívánság fája
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Jókai Móric bánata
• Csala Károly: „Mindegy, ki fog lőni a trónörökösre” Suksin-évforduló
• Ancsel Éva: Kishitűség és nagyhitűség
• N. N.: Mutatóujj
• Ungvári Tamás: Kojak, Columbo és társai
KÖNYV
• Nemeskürty István: A magyar film egy kanadai szemével
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Legenda vagyok

Klág Dávid

I am Legend – amerikai, 2007. Rendezte: Francis Lawrence. Írta: Richard Matheson regényéből Akiva Goldsman, Mark Protosevich. Kép: Andrew Lesnie. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Will Smith (Robert Neville), Salli Richardson (Zoe), Alice Braga (Anna), Charlie Tahan (Ethan). Gyártó: Warner Bros. Forgalmazó: Intercom. Feliratos. 101 perc.

 

Richard Matheson apokaliptikus regényének adaptációi nagyon tanulságos pályát tudhatnak maguk mögött: 1964-ben még a Corman-filmek félkomoly veteránja, Vincent Price alakította az egyszerű gyári munkásból a vászonra már tudósként átvitt főhőst (Last Man On Earth), 1971-ben az akkoriban erőteljesen messiás-kisugárzású Charlton Heston maradt Az Omega ember, és most, a nyolcvanas és kilencvenes éveken átívelő preprodukciós pokol után egy hasonlóképpen megbízható idegenirtó és patrióta, Will Smith rója gépfegyverével és hű kutyájával városának utcáit.

Még tanulságosabb, ahogy az évtizedek folyamán Matheson minimalista cselekményét, súlyos dilemmáit és igazán lehangoló történetét addig szivattyúzta ki a stúdiórendszer, amíg csak a legcsekélyebb, de mégis a legvastagabb ecsettel megfestett motívumok maradtak meg belőle: a magányos hős, a kihalt város, az elszabadult vírus, és hozadékként tálalt éjjeli szörnyek. Ami sajnálatos, mert pont ezek azok az elemek, amiket az utóbbi évek filmjei végletekig elcsépeltek, az ezúttal New Yorkra ráhúzott nyugalmas világvége alapozó képei (amelyet már a 28 nappal később is reciklált) vagy a kitörés előtti pánik tömegjelenetei nem éppen az eredetiség, hanem az ilyesféle filmkészítés lehetséges logisztikai problémáival vágnak homlokon, és az alapmű vámpírhordáját felváltó, félelmetesen rossz számítógépes animációval megformázott gumizombik is inkább szörnyfilmes kényszermegoldások, mint igazi veszélyforrások.

De minden kétkedés ellenére a Legenda vagyok pont akkor nyerő, amikor sutba vágja a saját magára kényszerített műfaji konvenciókat, és őszintén Neville figurájára koncentrál. Magányos, elkeseredett, de extravagáns napi rutinja annyira megkapó, hogy karrierje során először ki tudjuk jelenteni: ebben a filmben több Will Smith-t is el tudnánk viselni.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9284