KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/szeptember
• Létay Vera: Huszonkét év után...
• N. N.: Ön hogyan szerkesztené az új Filmvilágot?
• Zsugán István: A Nagy Motívum igézetében Beszélgetés Huszárik Zoltánnal a készülő Csontváry-filmről
• Fekete Sándor: Egy hajdani filmkritikus jegyzeteiből
• Szentmihályi Szabó Péter: Bérházi cirkusz A kedves szomszéd
• Faragó Vilmos: Hab habbal Mese habbal
• Matos Lajos: (Film)csillagok háborúja Csillagok háborúja
• Szász Imre: Buffalo Bill Buffalo Bill és az indiánok
• Presser Gábor: Amerikai meghatódás Az utolsó valcer
• Lisztov Viktor: Történelem a kamerák előtt 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lenin Vlagyimir Iljics: Rendelet... 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lunacsarszkij A. V.: Az állami filmgyártás feladatai Szovjet-Oroszországban 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• András László: „A nagy bolond” Luis Buñuelről
• Bikácsy Gergely: Az álmok büntető-expedíciója Beszélgetés Weöres Sándorral és Károlyi Amyval Buñuelről
• N. N.: Luis Buñuel filmográfiája
• Sándor Pál: Akik a bőrüket viszik a vászonra Részletek egy soha le nem készülő színész-tanulmányból
• Bajor Nagy Ernő: Mozinézőben Budapest peremén
FESZTIVÁL
• Osztovics Ágnes: Moszkva, 1979
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A leprás nő
• Bende Monika: Dráma a tengerparton
• Csala Károly: Két anya
• Csala Károly: Pirkadat
• Kulcsár Mária: Iskolai valcer
• Saár Krisztina: Won-Ton-Ton, Hollywood megmentője
• Iván Gábor: Júlia
• Loránd Gábor: ... és újra szerelem
• Bársony Éva: Alkalom szüli a tolvajt
• Székely Gabriella: A kívánság fája
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Jókai Móric bánata
• Csala Károly: „Mindegy, ki fog lőni a trónörökösre” Suksin-évforduló
• Ancsel Éva: Kishitűség és nagyhitűség
• N. N.: Mutatóujj
• Ungvári Tamás: Kojak, Columbo és társai
KÖNYV
• Nemeskürty István: A magyar film egy kanadai szemével
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Románc és cigaretta

Kassai János

Romance and Cigarettes – amerikai, 2005. Rendezte és írta: John Turturro. Kép: Tom Stern. Zene: Tom Jones, Bruce Springsteen, James Brown, Engelbert Humperdinck. Szereplők: James Gandolfini (Nick Murder), Susan Sarandon (Kitty Kane), Kate Winslet (Tula), Steve Buscemi (Angelo), Christopher Walken (Bo). Gyártó: United Artists. Forgalmazó: SPI. Feliratos. 115 perc.

 

Van abban valami bizarr, amikor a musicalekben egyszer csak minden előzmény és átmenet nélkül dalra fakadnak. Minderre az inkább színészként ismert John Turturro (Holdfényszelence, A nagy Lebowski) – akinek ugyanakkor nem ez az első rendezése – remekül ráérzett és még rá is erősített paródiájában, melyben a szélsőségekig és az abszurditásig vitte a musical elemeit. Hiszen mi is lehetne annál nagyobb képtelenség, mint hogy a James Gandolfini alakította szerelmes melós (név szerint Nick Murder) – miután felesége rájött, hogy szeretőt tart – kimegy busongani az utcára („Mit ér a férfi szerelem nélkül?”), ahol még az utcaseprők is csatlakoznak hozzá, és táncra perdülnek nagy bánatukban?

A házasságtörés lehető legbanálisabb sztoriját a rendező azzal teszi idézőjelbe, hogy a párbeszédbe vagy dalszövegbe foglalt ordas nagy közhelyeket és kliséket zamatos alpári mondatokkal egészíti ki, hiszen a Románc és cigarettában főszerepet kapó óriási, mindent elsöprő érzelmek inkább övön alulról, mint felülről motiváltak (hősünk egy fehérneműárusként dolgozó közönséges és mocskos szájú vörös démonnal lép félre).

A musicalek sokszor kreált, hamis világának valószerűtlensége többek közt olyan apróságokkal kap további fricskát, hogy Murder egyik későkamasz korú lányát az az Aida Turturro játssza, aki a valóságban egyidős Gandolfinivel (és a Maffiózókban történeseten a húgát alakítja). S hogy ez a művi világ kerek legyen, arról ezenkívül a hajuknál fogva előrángatott dalok és a nem kevésbé erőltetett, könnyes-sziruposra vett zárás gondoskodik – bizonyítva, hogy munkáját Turturro (szerencsére) egy percig sem vette komolyan.

A végeredmény ennek köszönhetően olyan lett, mint egy rossz, de szórakoztató film vicces pillanatokkal és a legjobb, igen változatos zenékkel (Janis Joplin, Elvis Presley, Cyndi Lauper, Tom Jones, Bruce Springsteen, James Brown). Olyan, ami a paródiák helyett leginkább a musicalek legelszántabb rajongóinak fog mindennél jobban tetszeni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/10 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8827