KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/szeptember
• Létay Vera: Huszonkét év után...
• N. N.: Ön hogyan szerkesztené az új Filmvilágot?
• Zsugán István: A Nagy Motívum igézetében Beszélgetés Huszárik Zoltánnal a készülő Csontváry-filmről
• Fekete Sándor: Egy hajdani filmkritikus jegyzeteiből
• Szentmihályi Szabó Péter: Bérházi cirkusz A kedves szomszéd
• Faragó Vilmos: Hab habbal Mese habbal
• Matos Lajos: (Film)csillagok háborúja Csillagok háborúja
• Szász Imre: Buffalo Bill Buffalo Bill és az indiánok
• Presser Gábor: Amerikai meghatódás Az utolsó valcer
• Lisztov Viktor: Történelem a kamerák előtt 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lenin Vlagyimir Iljics: Rendelet... 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lunacsarszkij A. V.: Az állami filmgyártás feladatai Szovjet-Oroszországban 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• András László: „A nagy bolond” Luis Buñuelről
• Bikácsy Gergely: Az álmok büntető-expedíciója Beszélgetés Weöres Sándorral és Károlyi Amyval Buñuelről
• N. N.: Luis Buñuel filmográfiája
• Sándor Pál: Akik a bőrüket viszik a vászonra Részletek egy soha le nem készülő színész-tanulmányból
• Bajor Nagy Ernő: Mozinézőben Budapest peremén
FESZTIVÁL
• Osztovics Ágnes: Moszkva, 1979
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A leprás nő
• Bende Monika: Dráma a tengerparton
• Csala Károly: Két anya
• Csala Károly: Pirkadat
• Kulcsár Mária: Iskolai valcer
• Saár Krisztina: Won-Ton-Ton, Hollywood megmentője
• Iván Gábor: Júlia
• Loránd Gábor: ... és újra szerelem
• Bársony Éva: Alkalom szüli a tolvajt
• Székely Gabriella: A kívánság fája
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Jókai Móric bánata
• Csala Károly: „Mindegy, ki fog lőni a trónörökösre” Suksin-évforduló
• Ancsel Éva: Kishitűség és nagyhitűség
• N. N.: Mutatóujj
• Ungvári Tamás: Kojak, Columbo és társai
KÖNYV
• Nemeskürty István: A magyar film egy kanadai szemével
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Vadászat angolokra

Vaktölténnyel

Stőhr Lóránt

Reformkori politikai ármány és szerelem. Bagó Bertalan kosztümös filmje egy sikeres zsánert próbál feltámasztani.

 

Kocsi robog őszi tájon a fák sárguló levelei alatt. A postakocsi-állomáson egy szemvillanás alatt szerelem szövődik a brit utazó és a lengyel számkivetett között. A magyar nemesurak vadászat és dáridózás közben gyanútlanul az osztrák elnyomás ellen lázonganak-lázítanak. Egy idősödő úr kamaszos hévű szerelmével üldözi a hamvas lengyel lányt; hamvából lobban fel a vendéglátó vonzó vénkisasszony szenvedélye régi mátkája iránt. Vajon miért mind e hevülés és ármány, miért e kazalnyi, romantikus regényekből összegereblyézett motívum a Vadászat angolokra című filmben?

A reformkor történéseinek álruhájában a mai politikai történésekre reflektáló történelmi parabolához a forma túlságosan realisztikus, nincsenek beékelve az egyenes olvasatot megzavaró áttételek, amelyek révén az 1839-ben játszódó eseményekből kialakulhatna egy, a konkrét helynél és időnél általánosabb ellenvilág. Az osztrák uralom iránt lojális, de inkább apolitikus, a cári megtorlás elől menekülő lengyel szüzet körbeudvarló Tarnai Samu (Cserhalmi György), a kőbányája korszerű újraindításával és vasút építésével a magyar gazdaság felvirágoztatását szolgáló Falussy Gábor (Derzsi János), valamint a szabadság ügyét kemény szavakkal, heves nekibuzdulásokkal hirdető Almáry László (Dörner György) eszmei szembenállása a reformkor világát jellemzi, nem szolgál közvetlen utalásokkal a mára. Az osztrákoknak dolgozó politikai ügynökök tevékenykedése, a talán briteknek jelentő Adam Whitewell mérnök-vegyész tevékenysége pedig oly elnagyolt, hogy nehezen olvasható ki belőle még a múltunk is, nemhogy a félmúltunk vagy a jelenünk. A reformkor történelmi összefüggéseinek, mentális állapotainak megismertetésére sem alkalmas a film, mert a szerelmi és kriminális bonyodalmakra jóval nyomatékosabb hangsúly helyeződik, mint a többnyire nemesi hősök beágyazására a kor gazdasági-társadalmi-politikai viszonyai közé.

Nem marad más hátra, mint nyugtázni, hogy a magyar filmipar műfaji megújulása az ezredvégen mára elérte a romantikus kosztümös filmet is. Bagó Bertalan ötletadó-rendező valószínűleg a hatvanas évek magyar szórakoztatófilmjének legerősebb zsánerét, a Várkonyi Zoltán rendezésében készült látványos, kalandos Jókai-feldolgozásokat kívánta újjáéleszteni, azt a tradíciót, amit időközben a modernizmus kisöpört a hazai mozgóképes palettáról. A műfaj egyébiránt virágzik a kortárs nemzetközi filmvilágban és az angol kosztümös filmek sikerreceptjének újrafőzése hazai nyersanyaggal kapós fogás lehetne a magyar mozis étlapon is. Árulás, cselszövevény, szerelmi sokszög – tulajdonképpen minden együtt van a romantikus mozihoz; éppen csak a mesterségbeli tudás hiányzik mindezek összerakásához. Úgy szórják egymásra az alkotók ezt a sok motívumot, hogy véletlenül se lehessen együtt élni a történetükkel, együtt lélegezni a hőseikkel. A színházból átrándult rendező nem tud drámai ívet húzni Csaplár Vilmos – az interneten megjelent változat alapján a filmnél kidolgozottabb – forgatókönyvéből, nem képes előkészíteni a fordulatokat, ritmust adni az akciójeleneteknek és a szerelmi szcénáknak. A fiatal szerelmespárt alakító lengyel színészek (Magdalena Górska, Marcin Kwa¶ny) szépek és túláradók, ahogy egy romantikus moziban illik, míg a parókákkal, ötletes frizurákkal megfiatalított magyar szereplők szájából hol élvezhetetlenül szárazon, hol pedig sután hangzanak a direkt politikai kijelentések és nevetségesen a lángoló szerelmi vallomások. Egyedül Cserhalmi vitt némi színt jellegzetes hangsúlyozásával a politikailag hezitáló, szerelmi téren bizakodó gróf dialógusaiba. A Vadászat… összességében csak a látványvilágában váltotta valóra, ami lehetőségként benne rejlett. Máthé Tibor puha fényei szépen emelik ki a jelmeztervező, Szakács Györgyi gondos munkáját, a reformkori ruhák drága szövetét, elegáns színét; az őszi erdő, a kőbánya, a kastélypark képei, ha tágasságukkal nem is, de felületükkel, kompozícióikkal elragadják az elvágyódó nézői képzeletet. A képek azonban nem tudják egybetartani a filmet, ha az elbeszélés eresztékei recsegnek-ropognak. Ám ez a szerény produkció hibái ellenére is ígéretesebb próbálkozás a kosztümös film újjáteremtésére A Hídember megalomán politikai pannójánál. Ki tudja, egyszer tán újra igazi kincset vet ki a reformkor romantikus történeteket rejtő aranybányájából a magyar filmes képzelet.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/12 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8806