KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/szeptember
• Létay Vera: Huszonkét év után...
• N. N.: Ön hogyan szerkesztené az új Filmvilágot?
• Zsugán István: A Nagy Motívum igézetében Beszélgetés Huszárik Zoltánnal a készülő Csontváry-filmről
• Fekete Sándor: Egy hajdani filmkritikus jegyzeteiből
• Szentmihályi Szabó Péter: Bérházi cirkusz A kedves szomszéd
• Faragó Vilmos: Hab habbal Mese habbal
• Matos Lajos: (Film)csillagok háborúja Csillagok háborúja
• Szász Imre: Buffalo Bill Buffalo Bill és az indiánok
• Presser Gábor: Amerikai meghatódás Az utolsó valcer
• Lisztov Viktor: Történelem a kamerák előtt 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lenin Vlagyimir Iljics: Rendelet... 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lunacsarszkij A. V.: Az állami filmgyártás feladatai Szovjet-Oroszországban 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• András László: „A nagy bolond” Luis Buñuelről
• Bikácsy Gergely: Az álmok büntető-expedíciója Beszélgetés Weöres Sándorral és Károlyi Amyval Buñuelről
• N. N.: Luis Buñuel filmográfiája
• Sándor Pál: Akik a bőrüket viszik a vászonra Részletek egy soha le nem készülő színész-tanulmányból
• Bajor Nagy Ernő: Mozinézőben Budapest peremén
FESZTIVÁL
• Osztovics Ágnes: Moszkva, 1979
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A leprás nő
• Bende Monika: Dráma a tengerparton
• Csala Károly: Két anya
• Csala Károly: Pirkadat
• Kulcsár Mária: Iskolai valcer
• Saár Krisztina: Won-Ton-Ton, Hollywood megmentője
• Iván Gábor: Júlia
• Loránd Gábor: ... és újra szerelem
• Bársony Éva: Alkalom szüli a tolvajt
• Székely Gabriella: A kívánság fája
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Jókai Móric bánata
• Csala Károly: „Mindegy, ki fog lőni a trónörökösre” Suksin-évforduló
• Ancsel Éva: Kishitűség és nagyhitűség
• N. N.: Mutatóujj
• Ungvári Tamás: Kojak, Columbo és társai
KÖNYV
• Nemeskürty István: A magyar film egy kanadai szemével
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Krakatit

Ardai Zoltán

 

Otakar Vávrának, a csehszlovák film „nagy öregjének” ez a regényadaptációja Karel Čapek 1924-ben megjelent könyvéből készült. Egy lírai, játékos pre-scifiből, amely hasonlíthatatlanul jobb mű, mint a filmváltozat, de akik olvasták, azok számára is szórakoztató a Vávra-féle mozgó képregény. Ez nem idézi fel ugyan a Čapek-írás báját és eredeti filozofikumát. Vagyis mit sem tud kezdeni azzal, ami az író mondatszövésében rejlik, ezzel szemben megőrzi a történet feszültségét. Azt a bizonytalan hangulatot, ami abból adódik, hogy a főszereplő mindig veszedelmesen ismeretlen lehetőségek-körülmények között kénytelen cselekedni (egy számunkra stilizáltan lebegő világban), miközben minden meghatározhatónak, földinek is érződik körülötte. Prokop mérnök az ősanyag felfedezésével egyúttal a legszörnyűbb robbanóanyagra lel rá. Elszántan küzd a Gonosz apparátusa ellen – az apparátuson belül –, amely a krakatitot milliók ellen fordíthatná. Éppily fontos azonban tudni Prokop küszködéseiről, hogy közben nő-eszményének üldözését – három különböző nőtípus hatása alatt – sem adja fel a mérnök. A rendező sután, haloványan vázolja ezt a háromszögű erőteret (bár ami a jeges-heves hercegnőt illeti, vannak meggyőző pillanatok), mivel kissé görcsösen összpontosít a regény szűkebb politikai aktualitásaira. A gonoszok a filmben a ma eszelős tőkései; az időbeli honosítás érdekében sok silány dialógus került a čapeki szövegek közé. Lehetetlen szorongani a beiktatott terrorista-jelenet láttán (ebben egyébként a magyar Bálint András a legkönyörtelenebb szereplő), mint ahogy a cseh nyelvű dalt éneklő, drogos hippik „jelenkori” szcénáján is csak derülhetünk. De végül Vávra a neutronrobbanás hatásának megjelenítésével a székhez dermeszti a nézőt, s fantáziaképei helyreállítják a látottak emléket hagyó gondolati-hangulati egységét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/08 45-46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7009