KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/szeptember
• Létay Vera: Huszonkét év után...
• N. N.: Ön hogyan szerkesztené az új Filmvilágot?
• Zsugán István: A Nagy Motívum igézetében Beszélgetés Huszárik Zoltánnal a készülő Csontváry-filmről
• Fekete Sándor: Egy hajdani filmkritikus jegyzeteiből
• Szentmihályi Szabó Péter: Bérházi cirkusz A kedves szomszéd
• Faragó Vilmos: Hab habbal Mese habbal
• Matos Lajos: (Film)csillagok háborúja Csillagok háborúja
• Szász Imre: Buffalo Bill Buffalo Bill és az indiánok
• Presser Gábor: Amerikai meghatódás Az utolsó valcer
• Lisztov Viktor: Történelem a kamerák előtt 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lenin Vlagyimir Iljics: Rendelet... 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lunacsarszkij A. V.: Az állami filmgyártás feladatai Szovjet-Oroszországban 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• András László: „A nagy bolond” Luis Buñuelről
• Bikácsy Gergely: Az álmok büntető-expedíciója Beszélgetés Weöres Sándorral és Károlyi Amyval Buñuelről
• N. N.: Luis Buñuel filmográfiája
• Sándor Pál: Akik a bőrüket viszik a vászonra Részletek egy soha le nem készülő színész-tanulmányból
• Bajor Nagy Ernő: Mozinézőben Budapest peremén
FESZTIVÁL
• Osztovics Ágnes: Moszkva, 1979
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A leprás nő
• Bende Monika: Dráma a tengerparton
• Csala Károly: Két anya
• Csala Károly: Pirkadat
• Kulcsár Mária: Iskolai valcer
• Saár Krisztina: Won-Ton-Ton, Hollywood megmentője
• Iván Gábor: Júlia
• Loránd Gábor: ... és újra szerelem
• Bársony Éva: Alkalom szüli a tolvajt
• Székely Gabriella: A kívánság fája
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Jókai Móric bánata
• Csala Károly: „Mindegy, ki fog lőni a trónörökösre” Suksin-évforduló
• Ancsel Éva: Kishitűség és nagyhitűség
• N. N.: Mutatóujj
• Ungvári Tamás: Kojak, Columbo és társai
KÖNYV
• Nemeskürty István: A magyar film egy kanadai szemével
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szerelem és magány játékai

Szemadám György

Tudjuk: az ideális feleség az, aki a társaságban úrinő, a konyhában szakácsnő, az ágyban pedig kurva. Nos, ez a film ugyanezzel az igényességgel próbálja megfogni nézőit. Elsősorban is egy úrinő lelki finomságával és józan realitás-érzékével nyúl ahhoz a századfordulóhoz, melyre manapság annyi nosztalgiával gondolunk. Hisz például – ah! – ezek a napernyős, kalapos, hosszú szoknyás hölgyek! A hölgyek, akik akkor még szép ruhákban jártak, novellákat írtak, virágot adtak egy férfinak (bizony!), s még csókolózás közben is szakítottak időt arra, hogy a Dreyfus-ügy fejleményei iránt érdeklődjenek! Meg a férfiak, akik nem bátorításnak vették, ha egy hölgy azt mondta nekik: „Bármit, csak azt ne!”, s hol puncsot, hol grogot, hol whiskyt, hol abszintot ittak! Legalábbis ebben a filmben, mely a kiegyensúlyozott, polgári Észak egy szerelmi történetét beszéli el, s amelynek során pontosan ötévente történik valami említésre méltó. Íme: 1897 – Arvid, a fiatal újságíró egyszer csókolózik Lydiával, 1902 – a lány mégis hozzámegy egy gazdag öregúrhoz, 1907 – Arvid, aki közben maga is megházasodott, a szeretőjévé teszi a gazdag öregember luxusfeleségét, 1912 – miután Lydia egyre több férfit ajándékoz meg kegyeivel, Arvid végül annyira féltékeny lesz, hogy… elutazik.

Én mindvégig meg voltam győződve arról, hogy a végén valakit megölnek, vagy a szerelmesek valamelyike elemészti magát, de a film fent említett úrinő-szakácsnő-stb. voltának tökéletes érzéke természetesen megakadályozta, hogy a melodráma túlédeskés fűszere elrontsa e józanul laktató szellemi táplálék ízét. Ugyanezt az érzéket dicséri a valóban remek operatőri, illetve díszlet- és jelmeztervezői munka. Csodálatosan tükröződik a vízen a lenyugvó nap, az ősz borzongató szele lélekbe markol, a tél pittoreszk, de nem giccses, az intérieurök minden egyes részlete hiteles, a tárgyak és ruhák sosem látott gazdagsága érzékletesen idézi a kort, s minden egyes képkivágás jól komponált. Ám a hibátlan ízlés nem gátolja azt, hogy a film – jó szerető módjára – néha kellemesen szokatlan extravaganciákkal ne szolgáljon. Egyszóval: a Szerelem és magány játékai minden kulturált budai úriasszony örömére szolgál majd.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/12 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5140