KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/szeptember
• Létay Vera: Huszonkét év után...
• N. N.: Ön hogyan szerkesztené az új Filmvilágot?
• Zsugán István: A Nagy Motívum igézetében Beszélgetés Huszárik Zoltánnal a készülő Csontváry-filmről
• Fekete Sándor: Egy hajdani filmkritikus jegyzeteiből
• Szentmihályi Szabó Péter: Bérházi cirkusz A kedves szomszéd
• Faragó Vilmos: Hab habbal Mese habbal
• Matos Lajos: (Film)csillagok háborúja Csillagok háborúja
• Szász Imre: Buffalo Bill Buffalo Bill és az indiánok
• Presser Gábor: Amerikai meghatódás Az utolsó valcer
• Lisztov Viktor: Történelem a kamerák előtt 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lenin Vlagyimir Iljics: Rendelet... 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lunacsarszkij A. V.: Az állami filmgyártás feladatai Szovjet-Oroszországban 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• András László: „A nagy bolond” Luis Buñuelről
• Bikácsy Gergely: Az álmok büntető-expedíciója Beszélgetés Weöres Sándorral és Károlyi Amyval Buñuelről
• N. N.: Luis Buñuel filmográfiája
• Sándor Pál: Akik a bőrüket viszik a vászonra Részletek egy soha le nem készülő színész-tanulmányból
• Bajor Nagy Ernő: Mozinézőben Budapest peremén
FESZTIVÁL
• Osztovics Ágnes: Moszkva, 1979
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A leprás nő
• Bende Monika: Dráma a tengerparton
• Csala Károly: Két anya
• Csala Károly: Pirkadat
• Kulcsár Mária: Iskolai valcer
• Saár Krisztina: Won-Ton-Ton, Hollywood megmentője
• Iván Gábor: Júlia
• Loránd Gábor: ... és újra szerelem
• Bársony Éva: Alkalom szüli a tolvajt
• Székely Gabriella: A kívánság fája
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Jókai Móric bánata
• Csala Károly: „Mindegy, ki fog lőni a trónörökösre” Suksin-évforduló
• Ancsel Éva: Kishitűség és nagyhitűség
• N. N.: Mutatóujj
• Ungvári Tamás: Kojak, Columbo és társai
KÖNYV
• Nemeskürty István: A magyar film egy kanadai szemével
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Monsieur Hire

Fáber András

 

A modern néprajztudomány egyik legnagyobb – művészetelméleti jelentőségű – felfedezése az volt, hogy szüzsék, sztorik, vagyis mesetípusok alkalmasint korlátozott számban állnak az emberiség rendelkezésére (Aarne-Thompson: Népmesetípusok, 1928). S miután az elmondható történet filmben voltaképpen ízléskonvenció, formai elem, a cselekmény-kiagyalók pedig közismerten fantáziátlanok, egyre-másra forgatják a remake-eket, vagyis híres régi filmek mai, új változatait.

Ilyen a Monsieur Hire is, azzal a különbséggel, hogy míg az effajta filmek többsége nem színvonalában, hanem csak költségeiben szárnyalja túl az eredetit, Patrice Leconte rendező, aki karcos humorú vígjátékokkal tűnt fel, ezúttal legalábbis az alapművel egyenértékűt hozott létre.

Maga az alapmű is feldolgozás, egy irodalmi alkotásnak, a kisemberek életét nagy lélektani beleérzőképességgel ábrázoló krimiíró, George Simeon egyik viszonylag korai művének, a M. Hire eljegyzése című regénynek a filmváltozata: Julien Duvivier rendezte 1946-ban, alkalmat adva benne a címszereplő Michel Simon-nak egy parádés alakításra. Az életunt voyeur-ből szerelmessé és egy bűntettes (a szeretett lány fiúja) helyett önjelölt gyanúsítottá, majd áldozattá váló kortalan úr története fanyar életigazságokat közvetít. Lassan csörgedező cselekmény, kitartott közelik, fakó (telítetlen) színek, a mozgás térhatását csökkentő teleoptika gyakori alkalmazása: ezek a főbb eszközök, melyekből a film alaphangulata, valamiféle szikár melankólia összeáll. S nagyszerű Michel Blanc egy újabb „fehér bohóc”-remeklése, a többiekről nem is beszélve. Jó rendező jó filmjében ugyanis rendszerint mindenki jó, főszereplőtől a helyettes naplóvezetőig. S ez nem első sorban anyagiakon múlik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4328