KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/szeptember
• Létay Vera: Huszonkét év után...
• N. N.: Ön hogyan szerkesztené az új Filmvilágot?
• Zsugán István: A Nagy Motívum igézetében Beszélgetés Huszárik Zoltánnal a készülő Csontváry-filmről
• Fekete Sándor: Egy hajdani filmkritikus jegyzeteiből
• Szentmihályi Szabó Péter: Bérházi cirkusz A kedves szomszéd
• Faragó Vilmos: Hab habbal Mese habbal
• Matos Lajos: (Film)csillagok háborúja Csillagok háborúja
• Szász Imre: Buffalo Bill Buffalo Bill és az indiánok
• Presser Gábor: Amerikai meghatódás Az utolsó valcer
• Lisztov Viktor: Történelem a kamerák előtt 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lenin Vlagyimir Iljics: Rendelet... 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lunacsarszkij A. V.: Az állami filmgyártás feladatai Szovjet-Oroszországban 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• András László: „A nagy bolond” Luis Buñuelről
• Bikácsy Gergely: Az álmok büntető-expedíciója Beszélgetés Weöres Sándorral és Károlyi Amyval Buñuelről
• N. N.: Luis Buñuel filmográfiája
• Sándor Pál: Akik a bőrüket viszik a vászonra Részletek egy soha le nem készülő színész-tanulmányból
• Bajor Nagy Ernő: Mozinézőben Budapest peremén
FESZTIVÁL
• Osztovics Ágnes: Moszkva, 1979
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A leprás nő
• Bende Monika: Dráma a tengerparton
• Csala Károly: Két anya
• Csala Károly: Pirkadat
• Kulcsár Mária: Iskolai valcer
• Saár Krisztina: Won-Ton-Ton, Hollywood megmentője
• Iván Gábor: Júlia
• Loránd Gábor: ... és újra szerelem
• Bársony Éva: Alkalom szüli a tolvajt
• Székely Gabriella: A kívánság fája
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Jókai Móric bánata
• Csala Károly: „Mindegy, ki fog lőni a trónörökösre” Suksin-évforduló
• Ancsel Éva: Kishitűség és nagyhitűség
• N. N.: Mutatóujj
• Ungvári Tamás: Kojak, Columbo és társai
KÖNYV
• Nemeskürty István: A magyar film egy kanadai szemével
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Frequency

Bori Erzsébet

 

Akárhonnan nézem, a Frequency kapitális baromság, ehhez képest „a film heteken keresztül az amerikai toplista 3. helyén állt. Ez alatt az idő alatt népszerűsége és bevételei gyakorlatilag nem csökkentek, ezzel az év legstabilabban futó sikerfilmjévé vált”. Ez a közlés bőségesen elegendő ahhoz, hogy elvegye a kritikus vicces kedvét.

Van tehát egy amerikai mintacsalád a hatvanas években. A papa tűzoltó, aki napra nap élete kockáztatásával harcba indul a vörös kakas ellen, míg egyszer hősi halott nem lesz belőle. Harminc évvel később a fia – aki egyfelől rendőrként viszi tovább a családi vonalat, másfelől harminchat éves koráig sem tudta feldolgozni az apa elvesztésének traumáját – babrálni kezd egy régi rádióval, és kisvártatva azon kapja magát, hogy a harminc éve halott apjával társalog. Mire elszabadul a pokol, a fiú előbb a jövőből megakadályozza a papa halálát, majd viszontszolgálatot kér: a papa segítsen megállítani és leleplezni egy azóta is felderítetlen sorozatgyilkosság tettesét. A múlt megváltoztatása viszont megkavarja a jövőt, a tűzből kimentett családfő kis híján villamosszékbe jut, közben közös erővel veszélybe sodorják az anya/feleség életét, majd egymást kelletik kölcsönösen oda-vissza, múltban-jövőben megmenteniük.

A néző hovatovább úgy érzi magát, mintha egy brainstormingra váltott volna jegyet, csapkodja a térdét a nevetéstől, amíg bele nem veri a könyökét a karfába, és rá nem ébred, hogy ez itt egy mozi, sőt egy film, amelyben a fékezhetetlen alkotók minden agyament ötlete megvalósult.

De mi lehet a titok? Nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy a Frequency nem ám afféle kultúrmocsok, amit az olcsó szórakozásnak kijáró megbecsüléssel díjaz a nagyérdemű. Hanem csupa fennkölt érték és érzelem, ami csak a hit, remény, szeretet/Isten, haza, család mentén leírható. Ez volna hát a nagy találmány, Hollywood erkölcsi megújhodása, a széles közönségnek ajánlott (kiskorúaknak csak szülői kísérettel), családi vérontós film. És megint egyszer Emmerichek (most egy Toby meg egy Noah) jöttek, hogy szóljanak az amerikaiak szívéből és szívéhez. És nem beletaláltak?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3033