KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/szeptember
• Létay Vera: Huszonkét év után...
• N. N.: Ön hogyan szerkesztené az új Filmvilágot?
• Zsugán István: A Nagy Motívum igézetében Beszélgetés Huszárik Zoltánnal a készülő Csontváry-filmről
• Fekete Sándor: Egy hajdani filmkritikus jegyzeteiből
• Szentmihályi Szabó Péter: Bérházi cirkusz A kedves szomszéd
• Faragó Vilmos: Hab habbal Mese habbal
• Matos Lajos: (Film)csillagok háborúja Csillagok háborúja
• Szász Imre: Buffalo Bill Buffalo Bill és az indiánok
• Presser Gábor: Amerikai meghatódás Az utolsó valcer
• Lisztov Viktor: Történelem a kamerák előtt 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lenin Vlagyimir Iljics: Rendelet... 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lunacsarszkij A. V.: Az állami filmgyártás feladatai Szovjet-Oroszországban 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• András László: „A nagy bolond” Luis Buñuelről
• Bikácsy Gergely: Az álmok büntető-expedíciója Beszélgetés Weöres Sándorral és Károlyi Amyval Buñuelről
• N. N.: Luis Buñuel filmográfiája
• Sándor Pál: Akik a bőrüket viszik a vászonra Részletek egy soha le nem készülő színész-tanulmányból
• Bajor Nagy Ernő: Mozinézőben Budapest peremén
FESZTIVÁL
• Osztovics Ágnes: Moszkva, 1979
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A leprás nő
• Bende Monika: Dráma a tengerparton
• Csala Károly: Két anya
• Csala Károly: Pirkadat
• Kulcsár Mária: Iskolai valcer
• Saár Krisztina: Won-Ton-Ton, Hollywood megmentője
• Iván Gábor: Júlia
• Loránd Gábor: ... és újra szerelem
• Bársony Éva: Alkalom szüli a tolvajt
• Székely Gabriella: A kívánság fája
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Jókai Móric bánata
• Csala Károly: „Mindegy, ki fog lőni a trónörökösre” Suksin-évforduló
• Ancsel Éva: Kishitűség és nagyhitűség
• N. N.: Mutatóujj
• Ungvári Tamás: Kojak, Columbo és társai
KÖNYV
• Nemeskürty István: A magyar film egy kanadai szemével
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Téli álom

Bori Erzsébet

 

A magyar cím (és még inkább az angol: Midwinter Night's Dream) a Szentivánéji álomra utal, ezt a Sakespeare darabot adják elő a fogyatékosok iskolájában Down-kóros, gyengeelméjű és autista gyerekek. Ez az egyszerre groteszk és szívmelengető esemény a szereplők életének legboldogabb pillanata. Az autista Jovana anyja és a börtönből szabadult Lazar egymásra talált, házasságra, új életre készül és remény van arra, hogy a kislány is kiszabaduljon önmagába zárt világából.

Anya és lánya boszniai szerb menekültek, a háború áldozatai. Lazart is a háború vitte rossz utakra: a kezdet kezdetén besorozták, részt vett a legdurvább, faluról falura, házról házról haladó, hadjáratnak nevezett etnikai tisztogatásban; elundorodva a véres öldökléstől dezertált: nappal bújkált, éjszaka előjött és eszméletlenre itta magát. Egy ilyen éjszakán egy ostoba kocsmai verekedésben megölte a legjobb barátját. Tíz évet kapott. Időközben végetért a háború, de a hazatért hős akármerre néz, kívül és belül, a lelkekben ugyanaz a látvány fogadja: tájkép csata után. Régi önmagukat sehogysem találó vagy már nem is kereső emberek egy szegény, lepusztult, elvadult, irányvesztett országban. Ebben a világban nincs esélye a gyógyulásnak, az újrakezdésnek.

A harsány, életerős, kegyetlenül szatirikus Lőporos hordó óta eltelt néhány év alatt még komorabbá vált Goran Paskaljevic világképe. A balkáni danse macabre alá is a háború húzta a talpalávalót, de akkor még volt mire várni. Élt a remény, hogy hamarosan vége a háborúnak, és azután minden jobb lesz.

Nem lett jobb. Félresiklott életek maradtak utána, bűnös és ártatlan sebesültek, menekültek, áldozatok. MIndent átható depresszió.

Nincs mit csodálkozni azon, hogy Goran Paskaljevicet elhagyta a humora. Talán azon sem, hogy túl sötétre festi a képet. Ám a Téli álom hatásából sokat elvesz, hogy szereplői mind halmozottan hátrányos helyzetűek, szélsőségesen szerencsétlenek. Vannak jelek arra, hogy az autizmus az ország állapotának metaforája akar lenni – ahogy a Lőporos hordóban egyetlen belgrádi éjszaka egész Szerbiát leképezte – de ezúttal nem sikerült meggyőzően végigvinni a rendezői elgondolást. Azt viszont el kell ismerni, hogy a Téli álom után megmaradó keserű ízből megsejthetünk valamit abból a kétségbeesésből, amit Goran Paskaljevic érezhet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/11 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1827