KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/szeptember
• Létay Vera: Huszonkét év után...
• N. N.: Ön hogyan szerkesztené az új Filmvilágot?
• Zsugán István: A Nagy Motívum igézetében Beszélgetés Huszárik Zoltánnal a készülő Csontváry-filmről
• Fekete Sándor: Egy hajdani filmkritikus jegyzeteiből
• Szentmihályi Szabó Péter: Bérházi cirkusz A kedves szomszéd
• Faragó Vilmos: Hab habbal Mese habbal
• Matos Lajos: (Film)csillagok háborúja Csillagok háborúja
• Szász Imre: Buffalo Bill Buffalo Bill és az indiánok
• Presser Gábor: Amerikai meghatódás Az utolsó valcer
• Lisztov Viktor: Történelem a kamerák előtt 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lenin Vlagyimir Iljics: Rendelet... 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lunacsarszkij A. V.: Az állami filmgyártás feladatai Szovjet-Oroszországban 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• András László: „A nagy bolond” Luis Buñuelről
• Bikácsy Gergely: Az álmok büntető-expedíciója Beszélgetés Weöres Sándorral és Károlyi Amyval Buñuelről
• N. N.: Luis Buñuel filmográfiája
• Sándor Pál: Akik a bőrüket viszik a vászonra Részletek egy soha le nem készülő színész-tanulmányból
• Bajor Nagy Ernő: Mozinézőben Budapest peremén
FESZTIVÁL
• Osztovics Ágnes: Moszkva, 1979
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A leprás nő
• Bende Monika: Dráma a tengerparton
• Csala Károly: Két anya
• Csala Károly: Pirkadat
• Kulcsár Mária: Iskolai valcer
• Saár Krisztina: Won-Ton-Ton, Hollywood megmentője
• Iván Gábor: Júlia
• Loránd Gábor: ... és újra szerelem
• Bársony Éva: Alkalom szüli a tolvajt
• Székely Gabriella: A kívánság fája
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Jókai Móric bánata
• Csala Károly: „Mindegy, ki fog lőni a trónörökösre” Suksin-évforduló
• Ancsel Éva: Kishitűség és nagyhitűség
• N. N.: Mutatóujj
• Ungvári Tamás: Kojak, Columbo és társai
KÖNYV
• Nemeskürty István: A magyar film egy kanadai szemével
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Downrange

Huber Zoltán

Downrange – amerikai-japán, 2017. Rendezte: Rhyúhei Kitamura. Írta: Joey O’Bryan. Kép: Matthias Schubert. Zene: Aldo Shilaku. Szereplők: Kelly Connaire (Jodi), Rod Hernandez (Todd), Stephanie Pearson (Keren), Anthony Kirlew (Eric). Gyártó: Genco / Rim Entertainment. Forgalmazó: Pannónia. Feliratos. 89 perc.

 

Ha tisztában van a kvalitásaival és nem akar mindenáron többnek látszani, egy olcsóbb másodvonalbeli produkció is könnyedén maga mellé állíthatja a nézőit. A szerényebb lehetőségek nemcsak a rendelkezésre álló erőforrások maximális felhasználására ösztönözhetnek, de áramvonalas takarékosságra is. A kisebbfajta kultusznak örvendő japán horror-specialista, Ryûhei Kitamura (Versus, Éjféli etetés) minimalista vérfürdője pontosan azért méltó a figyelemre, mert alkotóink az utolsó cseppig kifacsarják az alapötletüket.

Adott egy fiatal társaság és egy rejtélyes orvlövész, akiket az elhagyott amerikai vidéken csak a lerobbant autó fedezéke választ el egymástól. A taktikusan egyetlen helyszínen tartott, a létező összes dramaturgiai lehetőséget következetesen végigzongorázó párharc nagy fegyverténye, hogy szinte tökéletesen sallangmentes Nincs szépelgő expozíció, sem magyarázkodó visszatekintések, a figurákról szinte semmi nem derül ki, a többiek még az első áldozat nevében sem biztosak. A rendező szórakoztatóan kíméletlen a szereplőivel, a láthatatlan gonosz képtelen hibázni, a lövedékek emberi szervezetre gyakorolt hatásait a film a legapróbb részleteséggel tárja elénk. A végtagokat és fejeket szaggató hangtalan lövések között a csapdahelyzetben vergődő áldozatok rossz döntéseivel és az őket alakító színészek gyilkos intenzitású ripacskodásaival múlathatjuk az időt. Bár sok helyen horrorként említik, valójában telivér thrillert kapunk egy olyan ellenféllel, aki valóban túlviláginak tűnhet, egészen az utolsó morbid csavarig. A film szűkszavúsága akaratlanul is passzol a létszám menetrendszerű apadásához, a csehovi puskás bölcsesség leleményes csúcsra járatása jól sül el. A stáblistával együtt épp nyolcvankilenc perces mű nyilván nem váltja meg a világot és az érintett műfaji sablonokat sem forradalmasítja, de soha rosszabb B-kategóriás filmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13842