KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/szeptember
• Létay Vera: Huszonkét év után...
• N. N.: Ön hogyan szerkesztené az új Filmvilágot?
• Zsugán István: A Nagy Motívum igézetében Beszélgetés Huszárik Zoltánnal a készülő Csontváry-filmről
• Fekete Sándor: Egy hajdani filmkritikus jegyzeteiből
• Szentmihályi Szabó Péter: Bérházi cirkusz A kedves szomszéd
• Faragó Vilmos: Hab habbal Mese habbal
• Matos Lajos: (Film)csillagok háborúja Csillagok háborúja
• Szász Imre: Buffalo Bill Buffalo Bill és az indiánok
• Presser Gábor: Amerikai meghatódás Az utolsó valcer
• Lisztov Viktor: Történelem a kamerák előtt 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lenin Vlagyimir Iljics: Rendelet... 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lunacsarszkij A. V.: Az állami filmgyártás feladatai Szovjet-Oroszországban 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• András László: „A nagy bolond” Luis Buñuelről
• Bikácsy Gergely: Az álmok büntető-expedíciója Beszélgetés Weöres Sándorral és Károlyi Amyval Buñuelről
• N. N.: Luis Buñuel filmográfiája
• Sándor Pál: Akik a bőrüket viszik a vászonra Részletek egy soha le nem készülő színész-tanulmányból
• Bajor Nagy Ernő: Mozinézőben Budapest peremén
FESZTIVÁL
• Osztovics Ágnes: Moszkva, 1979
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A leprás nő
• Bende Monika: Dráma a tengerparton
• Csala Károly: Két anya
• Csala Károly: Pirkadat
• Kulcsár Mária: Iskolai valcer
• Saár Krisztina: Won-Ton-Ton, Hollywood megmentője
• Iván Gábor: Júlia
• Loránd Gábor: ... és újra szerelem
• Bársony Éva: Alkalom szüli a tolvajt
• Székely Gabriella: A kívánság fája
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Jókai Móric bánata
• Csala Károly: „Mindegy, ki fog lőni a trónörökösre” Suksin-évforduló
• Ancsel Éva: Kishitűség és nagyhitűség
• N. N.: Mutatóujj
• Ungvári Tamás: Kojak, Columbo és társai
KÖNYV
• Nemeskürty István: A magyar film egy kanadai szemével
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Nem vagyok sorozatgyilkos

Pethő Réka

I am not a Serial Killer – brit-ír, 2016. Rendezte: Billy O’Brien. Írta: Dan Wells regényéből Christopher Hyde és Billy O’Brien. Kép: Robbie Ryan. Zene: Asrian Johnston. Szereplők: Max Records (John), Christopher Lloyd (Crowley), Laura Fraser (April), Karl Geary (Neblin), Jennifer Brandstorm (Anya). Gyártó: Level 5 Films / Floodland Pictures / Fantastic Films. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Feliratos. 104 perc.

 

Látszólag egy békés, hetvenes évekbeli kisvárosban indul a történet, amelyről hamar kiderül, hogy se nem hetvenes évekbeli, se nem békés: épp egy bizarr haláleset után tevékenykednek a mentősök, ahol a széttrancsírozott hullából még kiesik egy szerv, mielőtt be tudnák tolni a mentőkocsiba. Kamaszhősünk, a frissen szociopatának diagnosztizált John annyira fél a benne rejtőző sorozatgyilkostól (mint terapeutájával is közli, bizony minden alapvető tulajdonsággal rendelkezik), hogy a rémisztő trancsírozó nyomába ered. A gyilkosról hamar kiderül, hogy nem az, akire számított, John pedig szorgalmasan követni kezdi a munkásságát: eleinte nem teljesen egyértelmű, hogy élvezetből, unalomból, vagy mert szeretné leleplezni. A thriller azután horrorba csap át, a főhős pedig leszáll jellegzetes kisvárosi biciklijéről és maga is akcióba lép.

A kisköltségvetésű, közepesen lassú és közepesen gusztustalan Nem vagyok sorozatgyilkos Dan Wells azonos című regényéből készült 2016-ban: sok pontján látszik, hogy szeretett volna klasszikus lenni, ám erre legfőbb eszköze az volt, hogy megpróbálta minél több ponton megidézni a Donnie Darkót. William Blake idézetek hangzanak el, és olyan bölcsességek, mint hogy „az emberek általában más dolgoktól félnek, nem saját tetteiktől”, kapunk súlyos apa-konfliktust, gúnyolódó osztálytársakat, és a pszichológussal randizni kezdő anyát, ám talán éppen a rengeteg klisé miatt John szembenézése saját Mr. Hyde-jával nem hozza el az igazi katarzist. Hiába a retro környezet, a következetesen felépített zenehasználattal és képi világgal, a szatirikus gegek és a sok-sok utalás, a túl sok külsőség nem használt a filmnek, amelyben leginkább a főszerepeket játszó két színész, Max Records és Christopher Lloyd játéka jelent élvezetet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13739