KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/szeptember
• Létay Vera: Huszonkét év után...
• N. N.: Ön hogyan szerkesztené az új Filmvilágot?
• Zsugán István: A Nagy Motívum igézetében Beszélgetés Huszárik Zoltánnal a készülő Csontváry-filmről
• Fekete Sándor: Egy hajdani filmkritikus jegyzeteiből
• Szentmihályi Szabó Péter: Bérházi cirkusz A kedves szomszéd
• Faragó Vilmos: Hab habbal Mese habbal
• Matos Lajos: (Film)csillagok háborúja Csillagok háborúja
• Szász Imre: Buffalo Bill Buffalo Bill és az indiánok
• Presser Gábor: Amerikai meghatódás Az utolsó valcer
• Lisztov Viktor: Történelem a kamerák előtt 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lenin Vlagyimir Iljics: Rendelet... 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lunacsarszkij A. V.: Az állami filmgyártás feladatai Szovjet-Oroszországban 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• András László: „A nagy bolond” Luis Buñuelről
• Bikácsy Gergely: Az álmok büntető-expedíciója Beszélgetés Weöres Sándorral és Károlyi Amyval Buñuelről
• N. N.: Luis Buñuel filmográfiája
• Sándor Pál: Akik a bőrüket viszik a vászonra Részletek egy soha le nem készülő színész-tanulmányból
• Bajor Nagy Ernő: Mozinézőben Budapest peremén
FESZTIVÁL
• Osztovics Ágnes: Moszkva, 1979
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A leprás nő
• Bende Monika: Dráma a tengerparton
• Csala Károly: Két anya
• Csala Károly: Pirkadat
• Kulcsár Mária: Iskolai valcer
• Saár Krisztina: Won-Ton-Ton, Hollywood megmentője
• Iván Gábor: Júlia
• Loránd Gábor: ... és újra szerelem
• Bársony Éva: Alkalom szüli a tolvajt
• Székely Gabriella: A kívánság fája
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Jókai Móric bánata
• Csala Károly: „Mindegy, ki fog lőni a trónörökösre” Suksin-évforduló
• Ancsel Éva: Kishitűség és nagyhitűség
• N. N.: Mutatóujj
• Ungvári Tamás: Kojak, Columbo és társai
KÖNYV
• Nemeskürty István: A magyar film egy kanadai szemével
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Hőskeresők

A pilóta fia

Kolozsi László

Miklauzic Bence tévéfilmje a társadalom önáltatásáról, a kollektív amnéziáról, az elmaradt múltfeltárás következményeiről szól.

 

A múltfeltárás óhatatlanul együtt jár a régi sebek feltépésével, azzal, hogy a takargatott bűnökről, az elfeledni kívánt sérelmekről, lecsusszan a lepel. A múltfeltárás folyamata veszélyes, ezért szükségeltetik hozzá a magyar társadalomban meglevő kurázsinál jóval több bátorság. Azt a munkát, amit lehet megbocsátásnak, a közös sors együttes kibeszélésének, és az ezzel járó feloldozásnak nevezni, a németek, és más bátrabb nemzetek, a kultúra, elsősorban az irodalom, és a filmek segítségével végezték el. A nem is oly távoli múlt rendületlen, érdekektől és látszólag óvatosságtól, valójában meghunyászkodástól mentes kitárgyalásának folyamata segítette egyes európai országok, társadalmak felemelkedését (a német gazdaság nem lenne az, ami, ha a német társadalom nem vált volna nyitottá).

Nem feltétlenül záloga a felemelkedésének a múlt radikális kibeszélése, de kétségtelen, az elmaradt múltfeltárás nálunk frusztrációkhoz, sértődöttséghez és összeesküvés-elméletek gyártáshoz vezetett: a magyar társadalomban megosztottsága, az, hogy szorult helyzetben még mindig a másikra mutogatunk, ennek is köszönhető. A múltfeltárást tematizáló Hőskeresők fontos film: tulajdonképpen azt ábrázolja, mi történik, ha egy idegen jön, hogy lesöprögesse a múltra rakódott rétegeket. Ha nem olyasvalaki hordja el a titkolni vágyott eseményekről a földet, akinek (vagy aki rokonainak) ezen eseményekhez köze volt, hanem egy kutató, egy kívülről érkezett ember.

Az alapszituáció, a film egész szerkezete, a westerneket idézi: a zárt közösséget, a falut, megbolygatja az idegen érkezése. Fred – a Kolorado Kid elején feltűnő Mike Kelly remek, visszafogott alakításában – a második világháborúban, Kerepeshután elhunyt apja repülőgépének roncsait, apja sírját keresi (nem világos teljesen miért akkor, de alig valamivel a rendszerváltás után érkezik). A benne a könnyen levehető, naiv amerikait meglátó polgármester jelölt – Znamenák István alakításában igazi erkölcstelen tuskó –, Csornai és társai veszik a pártfogásukba. A kutatás – melyben az igazán érintettek, Polyákék, nem akarnak részt venni – nem a megfelelő (vagyis a falu-vezetőnek tetsző) eredménnyel zárul: árulások, sorstragédiák bukkannak elő, és ezekre mindenki igyekszik gyorsan visszalapátolni az elhordott földet. A mindig dühös ifjabb Polyák (Stohl András), a Vasember (nem eléggé kidolgozott miért munkál benne mindig akkora indulat, nem látszanak pontosan az egyébként remek ritmusú, sok szituációban nagyon hiteles forgatókönyvben az indulat okai) elhajt mindenkit, aki kérdezgeti őt, és csak a rugó-gyártó gépével matat.

A magára maradt monomániás ember (Stohl nagyszerű, de olykor kissé túlhevült a szerepben) lesz tulajdonképpen – és ezt mintha előre meg is érezné (a végkifejlet kiszámítható) – a sorsdrámává fordult kamaradráma igazi vesztese.

A film komótos tempója ellenére nem elnyújtott. A jelenetek egyenletes sebessége, a kiemelkedően magas színtű színészi munka, a remek karakterformálás (ami a forgatókönyvet jegyző Maruszki Balázs érdeme), Miklauzic Márton árnyalatokban gazdag operatőri munkája, valamint és nem utolsósorban a remek hangsáv (a nyikorgások, a géphangok még reálisabbá teszik a környezetet, a zene megfelelően kevés, ott szólal meg, ahol kell) kiemeli ezt a munkát a Fehér György-pályázat művei közül. Az, hogy nem vált a társadalmi diskurzus részévé, főként annak tudható be, hogy kései időpontban került az MTV műsorába, és emiatt csak kevesebb nézőhöz juthatott el.

Ami eléggé sajnálatos. Miklauzic Bence filmje ugyanis azt mutatja meg, mi történik, ha nem merünk szembenézni a feltárttal, ha tagadjuk az árulásokat. Elkerülhetetlenül és szomorúan fullad bele az egész közösség a hazugságokba. Kerepeshuta, a kerepeshutaiak, mondhatnánk keserűn, meg is érdemlik, hogy olyan vezetőjük legyen, mint a nagyszájú, korrupt, amorális Csornai.

 

Hőskeresők – magyar, 2013. Rendezte: Miklauzic Bence. Írta: Maruszki Balázs. Kép: Miklauzic Márton. Zene: Hammer Zsolt, Jávorka Ádám. Producer: Lipót Krisztina és Babos Tamás. Szereplők: Stohl András (Polyák), Mike Kelly (Fred), Znamenák István (Csornai), Hollósi Frigyes (Sütő). 58 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 46-46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11597