KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/szeptember
• Létay Vera: Huszonkét év után...
• N. N.: Ön hogyan szerkesztené az új Filmvilágot?
• Zsugán István: A Nagy Motívum igézetében Beszélgetés Huszárik Zoltánnal a készülő Csontváry-filmről
• Fekete Sándor: Egy hajdani filmkritikus jegyzeteiből
• Szentmihályi Szabó Péter: Bérházi cirkusz A kedves szomszéd
• Faragó Vilmos: Hab habbal Mese habbal
• Matos Lajos: (Film)csillagok háborúja Csillagok háborúja
• Szász Imre: Buffalo Bill Buffalo Bill és az indiánok
• Presser Gábor: Amerikai meghatódás Az utolsó valcer
• Lisztov Viktor: Történelem a kamerák előtt 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lenin Vlagyimir Iljics: Rendelet... 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lunacsarszkij A. V.: Az állami filmgyártás feladatai Szovjet-Oroszországban 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• András László: „A nagy bolond” Luis Buñuelről
• Bikácsy Gergely: Az álmok büntető-expedíciója Beszélgetés Weöres Sándorral és Károlyi Amyval Buñuelről
• N. N.: Luis Buñuel filmográfiája
• Sándor Pál: Akik a bőrüket viszik a vászonra Részletek egy soha le nem készülő színész-tanulmányból
• Bajor Nagy Ernő: Mozinézőben Budapest peremén
FESZTIVÁL
• Osztovics Ágnes: Moszkva, 1979
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A leprás nő
• Bende Monika: Dráma a tengerparton
• Csala Károly: Két anya
• Csala Károly: Pirkadat
• Kulcsár Mária: Iskolai valcer
• Saár Krisztina: Won-Ton-Ton, Hollywood megmentője
• Iván Gábor: Júlia
• Loránd Gábor: ... és újra szerelem
• Bársony Éva: Alkalom szüli a tolvajt
• Székely Gabriella: A kívánság fája
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Jókai Móric bánata
• Csala Károly: „Mindegy, ki fog lőni a trónörökösre” Suksin-évforduló
• Ancsel Éva: Kishitűség és nagyhitűség
• N. N.: Mutatóujj
• Ungvári Tamás: Kojak, Columbo és társai
KÖNYV
• Nemeskürty István: A magyar film egy kanadai szemével
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Vörös nap

Benke Attila

Soleil rouge – francia–olasz–spanyol, 1971. Rendezte: Terence Young. Szereplők: Charles Bronson, Alain Delon, Ursula Andress, Toshiro Mifune. Forgalmazó: Mirax. 97 perc.

 

Akira Kurosawa A testőr című filmjének végén két veretes, nagyon hasonló filmműfaj (a chambara/szamurájfilm és a klasszikus western) ikonikus gyilkoló alkalmatossága, kard és pisztoly feszülnek egymásnak. Ezt az alig pár másodperces összecsapást teszi Takashi Miike Sukiyaki Western Django című filmjének központi motívumává, melynek csúcspontja az italowesternekből ismerős, hosszúra nyújtott párbaj, melyben Testőr-módra ismét katana és colt mérik össze erejüket. E két japán film között azonban van egy olasz vadnyugati kaland, Terence Young Vörös napja, melyben nemcsak az angolszász és a japán kultúra fegyverei, de legendás színészei (Charles Bronson, Alain Delon, Toshiro Mifune) is összemérik erejüket.

A Vörös nap történetét már ezerszer láttuk: adott egy értékes, egzotikus ereklye (ebben az esetben egy japán kard), amit a nagyravágyó, kapzsi bandita meglovasít (a mindig sármos Delon most lubickol a rosszfiú szerepében), társát (Bronson tőle kissé szokatlan idióta főhőse) pedig becsapja és lelövi. Így a hoppon maradt csavargó az értékes tárgy őrzőjével (Mifune meglehetősen sztereotip módon bölcsnek, transzcendentálisnak ábrázolt szamurája) az áruló nyomába erednek, útjukat pedig mexikóiak, egy szeszélyes szöszi és a jó öreg westernsablon szerint vadbarom indiánok keresztezik, míg eljutnak a felgyújtott nádasban zajló fináléig. A sztori tehát nem Oscar-gyanús, azonban a vágtató indiánokat kaszaboló japán harcos, vagy a végig civakodó szamuráj és cowboy látványa mégis bizarr módon izgalmassá teszik Terence Young westernjét. Az ilyen momentumok miatt is sajnálatos, hogy olasz létére a Vörös nap feladja az italowesternek keménységét, szikárságát, és mintegy klasszikus amerikai kalandfilmmé szelídül. Japán és a Nyugat összecsapása nélkül Terence Young műve szórakoztató, de feledhető western lenne, így viszont bír némi egzotikummal.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11580