KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A fekete halál

Koltai Ágnes

Erre a műfaját eldönteni képtelen filmre pontosan ráillik a közismert „se hús, se hal” kifejezés. A rendező a krimi eszközeivel próbálta ábrázolni a Csehszlovákia felszabadulását követő első évek forrongó társadalmát. Azt a korszakot, amikor a hatalom kérdése még nyitott, amikor a társadalmi élet minden mozzanatára a hatalmi harc nyomta rá bélyegét. E történelmi folyamatot egyetlen, a háborút követő évekre igen jellemző, látványos gazdasági jelenségre, a feketepiacra és annak felszámolására szűkíti. Ami már csak azért is felszínes egyszerűsítés, mert a feketepiac nem valamely társadalmi rend jellemzője, hanem a hiánygazdaság kényszerű velejárója.

A filmrendező elképzelésével és álláspontjával ellentétben, a feketézés elleni sikeres harc önmagában nem eredményezi a szocialista hatalomátvételt, csupán egy – másutt is – szükségszerű gazdaságszervezési intézkedés. A cselekmény egészen más közegben játszódik, mint amiről szólni akar; az osztályharc szimpla rendőrségi üggyé válik. A film kriminek is rossz, mert hiányzik belőle az igazi izgalomra okot adó alapszituáció, a vérbeli bűnöző és nyomozó figurája. A társadalomábrázolás ilyen eszközökkel eleve reménytelen, a társadalomrajz azért mosolyogtatóan naiv és félrevezető, így lett ez a film felemás, hiteltelen, és bizony unalmas is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/02 39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7978