KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/április
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Fred Zinnemann
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: Tájkép filmszemle után Filmsivatag ’97
• Gelencsér Gábor: Személyes tudás Beszélgetés Janisch Attilával és Forgách Andrással
• Schubert Gusztáv: Anasztázia Hosszú alkony
• Csejdy András: Haditudósítás Beszélgetés Szász Jánossal
• Varga Balázs: Sodorban Dokumentumfilmek
• Bihari Ágnes: Kerülőúton Beszélgetés dokumentaristákkal
• Muhi Klára: Végre képek! Kisjátékfilm

• Turcsányi Sándor: Túlságosan zajos halál Hrabal a földben, a vízben, a levegőben
• Déri Zsolt: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Varga Balázs: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Ardai Zoltán: Nincs harag Kitano Takesi gengszterei
• Horváth Antal Balázs: Fém az emberben Tecuo
• Kömlődi Ferenc: Új Tokió, 2019 Akira
• Radnóti Sándor: Hamisfilm Orson Welles
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Hódolat a fogorvosnak Égi manna
KRITIKA
• Kis Anna: Gloster civilben, egyenruhában III. Richárd-adaptációk
• Tillmann József A.: Az erő velünk van Csillagok háborúja
FILMZENE
• Fáy Miklós: Háromból kettő John Williams
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Film nélkül Informánia
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Rizsporos intrikák
• Takács Ferenc: Michael Collins
• Ardai Zoltán: Rómeó és Júlia
• Tamás Amaryllis: Tükröm, tükröm
• Tóth András György: Egy francia nő
• Hegyi Gyula: Dante pokla
• Barotányi Zoltán: Drakula halott és élvezi
• Kosztolni Ildikó: Bosszúálló angyal
• Berkovics Balázs: Ámokfutam
• Csejdy András: Sleepers – Pokoli lecke

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rizsporos intrikák

Schubert Gusztáv

 

Patrice Leconte szellemes rendező, de sohasem nevetséges, amusant és nem ridicule. A népszerű francia filmkomédiák (A fodrásznő férje, Tangó, Bronzbarnák) immár César-díjas mestere (nálunk inkább a Mr. Hire bűnügyi jellemrajzáról ismert) alighanem megállta volna helyét a versailles-i udvar élcfaragói között is. Nyilván nem volna ellenére egy ilyen időutazás, hiszen a Rizsporos intrikákban épp ebbe az elménc korba vezet az útja.

1780-at írunk. Délvidéki nemesifjú igyekszik Versailles-ba, a királyt kell megnyernie nagyszabású tervéhez: a Dombes miazmás mocsarainak lecsapolására készül. Szegényekkel rokonszenvező faragatlan parlagi nemes a kifinomult és léha udvaroncok közt? Robbanásveszélyes elegy. És jó alkalom a forradalmas demagógiára. Leconte ügyesen kerüli el a csapdát, a vidéki jövevény saját fegyvereivel győzi le az udvaroncokat, ha kell léhább a kéjlesőknél, szópárbajban, elmés riposztban pedig egyszerűen verhetetlen. Megállta helyét az udvarban, akár jót is tehet. Csak hát közbeszól egy nagyhatalmú maitresse (a tiszta vidéki nemeskisasszonyért elhagyott rizsporos szeretőt Fanny Ardant játssza a Veszedelmes viszonyokba illő sakkmesteri tudománnyal), a nemesifjúnak egy durva gánccsal kishíjára nyakát szegik a bálteremben. C’ est ridicule. Nevetséges.

Az elmés nemes Ponceludon de Malavoy udvari karrierjének befellegzett. És persze az udvarnak is. De övék a slusszpoén. Röhögve mind a vérpadig.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1454