KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
   2020/április
A FILMELMÉLET MESTEREI
• Kovács András Bálint: A filmről gondolkodás művészete Bíró Yvette 90. születésnapjára
• Kelecsényi László: A hivatásos túlélő Bíró Yvette 90. születésnapjára
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: Idő és figyelem Beszélgetés Kocsis Ágnessel
• Vajda Boróka: Az önazonosság útjain Teketória / Pál Adrienn
• Murai András: Meghurcoltak igaza Varga Ágota történelmi dokufilmjei
• Soós Tamás Dénes: Kemény versenyben Beszélgetés Kollarik Tamással
FELLINI 100
• Bikácsy Gergely: Álom a cirkuszról Fellini 100
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Kránicz Bence: Perzselő színek Lorenzo Mattotti: Fires
• Varga Zoltán: A medve titka Medvevilág Szicíliában
ÚJ RAJ
• Jordi Leila: Bűn és bűnhődés Kínában Diao Yinan
A ZSÁNERFILM TRENDJEI
• Nemes Z. Márió: Képfertőzés Járvány-filmek
• Andorka György: Horror vacui A láthatatlan ember adaptációk
• Herpai Gergely: A Gonosz érintése Hősök, akiket imádunk gyűlölni
JACK LONDON
• Benke Attila: Kutyák és farkasok dala Jack London vadonában
• Schubert Gusztáv: A vagyon szava Martin Eden
FILMZENE
• Pernecker Dávid: A végzet hangjai Mark Korven
FESZTIVÁL
• Pauló-Varga Ákos: Magányos hősök és közösségek Cseh Filmkarnevál
• Pazár Sarolta: Friss fintorok Finn Filmnapok
• Szalkai Réka: Vallások és drogok Rotterdam
• Mátyás Győző: A sokféleség jegyében Rotterdam
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Az ő kis faluja Zárójelentés
• Ádám Péter: Katonadolog A tiszt és a kém
• Vincze Teréz: A fanatizmusra nincs orvosság Az ifjú Ahmed
• Ádám Péter: Fürdőkúra A terápia
MOZI
• Huber Zoltán: Díszvendég
• Pethő Réka: Emma
• Kovács Kata: Boszorkányház
• Fekete Tamás: A láthatatlanok
• Rudolf Dániel: 10 nap anyu nélkül
• Pazár Sarolta: Esőemberke
• Vajda Judit: Hogyan legyél jó feleség?
• Barkóczi Janka: Taníts meg repülni!
• Kovács Patrik: Wasp Network: Ellenállók
• Baski Sándor: Vágyak szigete
• Varga Zoltán: Előre!
• Kovács Gellért: Bloodshot
DVD
• Benke Attila: Moszkva tér
• Kránicz Bence: Richard búcsút mond
• Kovács Patrik: Holiday
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Pofonok és sárkányok

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Díszvendég

Huber Zoltán

Guest of Honour – kanadai, 2019. Rendezte és írta: Atom Egoyan. Kép: Paul Sarossy. Zene: Mychael Danna. Szereplők: David Thewlis (Jim), Luke Wilson (Greg atya), Laysla De Oliveira (Veronica), Rossif Sutherland (Mike). Gyártó: Telefilm Canada / Ego Films Arts / The Film Farm. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 105 perc.

 

Atom Egoyan, a torontói újhullám leghíresebb alakja továbbra sem talál vissza az egykori sikerek alkotói ősforrásához. A Díszvendég többszörösen terhelt apa-lány kapcsolat köré szőtt thriller-melodrámája tételesen felvonultatja ugyan Egoyan jellegzetes szerzői kézjegyeit, de a vágyott midcult műfaji hibrid helyett mesterkélt torzó született. A több szálon futó, térben és időben szabadon ugráló elbeszélői szerkezet az emlékezés asszociatív természetét, a traumát elfojtó psziché klasszikus freudi modelljét próbálná megragadni, kevés sikerrel. A karakterek nem elég életszerűek, az általuk hozott döntések nem eléggé felkavaróak, a fokozatosan felszínre bukkanó gyengeségek és bűnök egyre kevésbé érdekfeszítőek.

A mentális labirintus izgalmas feltérképezése helyett frusztráltan bolyongunk a kanadai köjálos apa és az épp börtönben csücsülő kórusvezető lány rideg fényekben fürdő múltjában. Egoyan a thriller módszereit követve ráérősen csepegteti az információkat, ám kellő drámai hajtóanyag híján az egzisztencialista nyomozás zavaros érdektelenségbe fullad. A gyakran visszaemlékezéseken belül is visszaemlékező, számos bizarr motívumot és sehová nem vezető mellékszálat összepasszírozó történet olyan hatást kelt, mintha egy Jonathan Frazer tablóit idéző hatalmas családregényből erőszakkal nyestek volna le egy darabot, vészesen megbontva az eredeti arányokat. Itt azonban szó sincs elhibázott adaptációról, Egoyan maga írta a túlgondolt, egyensúlyi zavarokban szenvedő forgatókönyvet. A színészek ellenben minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy életre keltsék a kissé mesterkélt figurákat. Különösen az angol David Thewlis izgalmas a tisztaságmániás, szigorú ellenőr szerepében. A színész eszköztelen játéka és jellegzetes beszédmodora feledteti a karakter közhelyességét. Nem rajta múlik, hogy a film végül összeroskad a saját súlya alatt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/04 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14506