KritikaMegtorlásA pokol kapujaNevelős Zoltán
Western a női kiszolgáltatottságról és a vallási fanatizmusról. Miközben a western őshazájában szinte
folyamatosan történtek nekirugaszkodások a műfaj megújítására a Nincs bocsánattól A visszatérőig, az európai vadnyugat hosszú csönd után az utóbbi
években látszik csak újra élénkülni. Míg az osztrák Andreas Prochaska Sötét völgye azt a bevett stratégiát
követi, hogy egy hazai miliőben, az Alpokban játszódó történethez importálja a
western formai-tartalmi stílusjegyeit, addig egy egész sorra való új filmet köt
össze az, hogy a készítő országból az amerikai határvidékre érkező bevándorlókat
választ hőseinek. Itt már az esztétikai vonzódás mellett (hogy mi, európai
nézők és alkotók, szeretjük ezt a műfajt) megjelenik a történeti kapocs is:
lássuk, hogyan boldogultak honfitársaink az új élet esélyét ígérő Újvilágban!
A saját nemzetbeli
főszereplőkön túl azonban kevés a közös pont e filmekben. Thomas Arslan Arany című munkája egy németekből álló
karavánnak a Klondike felé tartó, monoton, de veszedelmekkel teli útjáról
tudósít realisztikus megközelítésben. Kristian Levring Megváltásának dán bevándorlója egy véres bosszútörténet hőse lesz,
amely felvonultatja a műfaj évszázados stíluselemeit a klasszikus sémáktól a
Leone-féle stilizáción át az amerikai westernek újfajta realizmusáig. John
Maclean művészmozis hangulatot árasztó Slow
Westjének skót vándora szerelmesének nyomát követve csetlik-botlik a
veszélyes figurákkal teli határvidéken, a hős szelíd érzékenységét pedig az
erőszak váratlanul kirobbanó pillanatai ellenpontozzák, olykor morbid humorral
kísérve.
A legújabb e sorban Martin
Koolhoven íróként és rendezőként is jegyzett, Megtorlás című monstre produkciója, amely amellett, hogy bepillantást
nyújt egy holland kálvinista gyülekezet újvilági életébe, naturalista látlelet a
vadnyugaton megélhető női sorsról, egyúttal horrorelemekkel teli, vallási
téboly ihlette rémtörténet.
Míg a magyar cím bosszúsémát
ígér, addig az eredeti (Brimstone, azaz ‘kénkő’) annak a földi pokolnak az
irányába mutat, amelyet a történet hősnőjének, Liznek kell bejárnia. A film felbontott
kronológiát követve biblikus címekkel ellátott négy epizódban meséli el Liz
útját elképzelhetetlen traumák során át. Családon belüli erőszak, bordélyházban
eltöltött évek, gyilkosságok, csonkítások, testi és lelki gyötrelmek sora után a
fiatal nőben még mindig töretlen az élni akarás, amikor újra szembekerül fő
antagonistájával, egykori mostohaapjával, a démoni lelkésszel, aki az általa
hirdetett büntető Isten nevében tör az elpusztítására.
A két főszerepben Guy
Pearce, illetve a mindig is generációja egyik legkiválóbb színésznőjének
számító Dakota Fanning egészen kiemelkedő teljesítményt nyújtanak, alakításuk
hatása mégis elhomályosul amellett a szélsőséges naturalizmus mellett, amellyel
a rendező a kegyetlenségeket ábrázolja. Azt idézni, hogy a vérből még a kamera
lencséjére is fröccsen, még kevés, az igazán sértő az, ahogy a nézőt újabb
visszavágásokkal kényszeríti, hogy tovább nézze a zsigeri borzalmakat, mint ami
a bemutatott szörnyűség átérzéséhez szükséges. Helyenként nehéz nézni ezt a
filmet – ezt interjúiban a rendező is kimondja. Nem mindenkinek való, világos,
de azért úgy vélem, fenn kell tartani egyfajta egyensúlyt, hogy a megpróbáltatások
közt ne vesszen el mindaz a pozitívum, amit a filmnek igenis sikerül
megvalósítania.
A női kiszolgáltatottságot
ritkán láthattuk ilyen erővel megjelenítve, és e szempontból a film feltétlenül
jelentős a westernek világában újabban kidomborodó női tematika terén. És noha
a vallási megszállottság ábrázolásában nemigen hoz újat, az a mód, ahogy az
ördögi lelkész visszatérése túlvilági jelenésként is értelmezhetővé válik
(amelyet többek közt Guy Pearce szeme színének megváltozása jelez), izgalmas
dimenzióval gazdagítja a filmet. Rogier Stoffers operatőr pedig gyönyörű
képekkel festi meg a háttérül szolgáló rideg világot, legyen szó sivatagról,
fagyos-ködös erdőről vagy azokról a ligetes dombokról, amelyeket – számunkra
érdekesség – Észak-Magyarországon fényképeztek.
Koolhoven már befutott
rendezőnek számított Hollandiában, amikor 2008-ban a második világháborús német
megszállást egy kamaszfiú szemszögéből láttató Téli háború sikere belépőt hozott neki a nemzetközi színtérre. Hét
év írás, előkészítés és szerzői kontrollért folytatott harc után készült el e
grandiózus mű, amely a címe fölött viseli alkotója nevét (Koolhoven’s Brimstone), ugyanakkor arról még nem győz meg, hogy egy
meghatározó életmű alakulásának lennénk tanúi.
MEGTORLÁS (Brimstone) –
angol-holland-svéd, 2016. Rendezte és írta: Martin Koolhoven. Kép: Rogier
Stoffers. Zene: Junkie XL. Szereplők: Dakota Fanning (Liz), Guy Pearce (Tiszteletes),
Kit Harington (Samuel), Paul Anderson (Frank), Carice Van Houten (Anna).
Gyártó: Backup Media / FilmWave / Prime Time / N279 Entertainment. Forgalmazó:
Mozinet Kft. Feliratos. 148 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 3 átlag: 7.67 |
 |
|
