KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/június
ORSON WELLES 100
• Báron György: Citizen Welles Orson Welles 100
• Forgách András: A színész az emberben Orson Welles a vásznon
JOHN BOORMAN
• Csiger Ádám: A játéknak vége John Boorman – 1. rész
• Takács Ferenc: "Ötven a százból" John Boorman: A királynőért és a hazáért
AUSZTRÁL ZSÁNER
• Zalán Márk: A didzserido szüntelen búgása Ausztrál aborigin filmek
• Pozsonyi Janka: Nyomkövetők A kortárs ausztrál western
• Szabó Ádám: A fenevad gyomrában Halott polgárok szelleme
• Varró Attila: Két úr sofőrje Mad Max: A harag útja
REBELLIS ROBOTOK
• Baski Sándor: Lázadó Évák Robot vs. ember
• Huber Zoltán: Istenkomplexusok Bosszúállók 2: Ultron kora
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: „A film nekem mágia” Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Soós Tamás Dénes: „Én másképp láttam a vietnámi háborút” Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Más világok Titanic: Versenyprogram
• Huber Zoltán: Túlélési technikák Titanic: Amerikai függetlenek/Sötét oldal
FILMISKOLA
• Kelecsényi László: Hogyan kezdjünk el egy filmet? Regényes filmdramaturgia
• Lichter Péter: Derengő folyosók az ismeretlenbe Avantgárd főcímek
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Ragadozó a völgyben Ron Rash: Serena
• Tüske Zsuzsanna: Út a vadonba Susanne Bier: Serena
KRITIKA
• Muhi Klára: „Ez se és más se...” Kécza András: Magánterület
• Simor Eszter: Feminista romantika Thomas Vinterberg: Távol a világ zajától
MOZI
• Vajda Judit: Éjjelek és nappalok
• Varró Attila: Mocsárvidék
• Simor Eszter: Hölgy aranyban
• Forgács Nóra Kinga: Jack
• Kránicz Bence: Danny Collins
• Baski Sándor: Magam ura
• Sepsi László: Monsters – Sötét kontinens
• Kovács Bálint: Argo 2
• Kovács Kata: Szerelem Máltán
• Alföldi Nóra: Bazi nagy francia lagzik
• Pápai Zsolt: Genesis: A siker útja
• Csiger Ádám: Csábítunk és védünk
• Árva Márton: Éden
DVD
• Lakatos Gabriella: A tizedes meg a többiek
• Gelencsér Gábor: Napló gyermekeimnek
• Kránicz Bence: Az öt kedvenc
• Soós Tamás Dénes: Férfiak, nők és gyerekek
• Horváth Balázs: Arzén és levendula
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Képregényfesztiválosok

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Ron Rash: Serena

Ragadozó a völgyben

Sándor Anna

A vadkapitalizmus szörnyetege női anti-hősben ölt testet.

„A világ érett, s mi leszakítjuk, akár egy almát a fáról.” Az elemi mohóság és a könyörtelen hatalomvágy brutális meséje Ron Rash 2008-as regénye, a Serena. A southern gothic és a mágikus realizmus elemeivel átitatott melodráma végzetesen erős, elvetemült párost állít fókuszába: Serena és George Pemberton olyan fajsúlyú figurák, akik ellenében a klasszikus hősök is gyakran elbuknak. A fakitermelésből vagyonosodó fiatal házaspár ellentmondást nem tűrő lendülettel veti rá magát Észak-Karolina erdőire. Társak a gátlástalanságban is: eltapossák, aki útjukba állhat, legyen az üzlettárs vagy volt szerető. Az Appalache-hegység völgyeiben gyökerező történet sokrétegű tablója a nagy világválság gazdasági és emberi tragédiákon tenyésző morális nyomorának. Rash a halál és a túlélés hártyavékony határán egyensúlyozó munkások fölé a profitból táplálkozó, mitikus erejű gonoszt emel. Háttérben a fellendülő környezetvédelmi mozgalommal, a vadkapitalizmus szörnyetege most egy női anti-hősben ölt testet.

Rush egy mozdulattal érvényteleníti a klasszikus sztereotípiát, mikor az öncélú kapzsiságot, az elnyomást és az elsöprő birtoklási vágyat nem patriarchális attribútumként, hanem univerzálisan emberi tulajdonságként aposztrofálja. Serena karaktere mögött olyan irodalmi ősök állnak, mint Shakespeare Lady Macbethje vagy Steinbeck Cathy Amese. Ahogy a skót királynő a patriarchális hagyományban a nőiséghez kapcsolt tulajdonságok (anyaság, érzékenység, passzivitás) felszámolásának előképe, úgy modern utóda, Serena is kiérdemli a tradicionálisan hímnemű gazember jelzőit: könyörtelen, ambiciózus, a rögeszméjének él és mindenáron hatalomra tör. Cathy-től kapott öröksége az elmebajjal határos, embertelen, eltökélt hidegvér, illetve a közelebbről meg nem határozható motivációs eredők – érintésük, akár a pestis, pusztulást hoz a környezetükben mindenre és mindenkire.

Ugyanakkor Serena elődeihez képest egydimenziós figura, ami ezúttal nem írói mulasztásból fakad, hanem a mitizálás eszköze. Az asszonyhoz tapadó baljós jelek egyre szimbolikusabbak, így idővel inkább testesít meg egy elvont erőt, mint hús-vér embert. A Pemberton oldalán feltűnő nő isteni büntetésként működő, a történeten elhatalmasodó természeti csapás, aki mások nézőpontján keresztül hódítja meg az elbeszélés tereit, legyen az a férje vagy a görög karként az eseményekre reflektáló favágók csoportja. A látomások ötödik lovasaként járja be a hegyeket, torz Évája letarolja és terméketlen pusztasággá változtatja a világot (hiába tisztítja meg a völgyeket a kígyóktól, ezzel a patkányok elszaporodását okozza). A felborult természeti rend nyomán a bibliai apokalipszis fenevadai átadják helyüket a modern világvége mindent felzabáló túlélőinek. A helyiek babonáiból és a biblikus áthallásokból táplálkozó mágikus realizmus elemei ugyanakkor nem telepednek fojtogatóan a regényre, inkább búvópatakokként kísérik a cselekményt, csupán itt-ott előbukkanva az események során.

Serena és George Pemberton szerelmének az asszony által diktált feltétele az abszolút egymásba olvadás, ami kizárólag az elkötelezett, birtokló odaadást fogadja el. A melodráma origója így nem is valamilyen külső katasztrófa, hanem belülről támadó gyengeség. Ahogy Pemberton elérzékenyülése fokozatosan közelebb hozza a férfit az olvasóhoz, úgy távolítja el Serenától, akinek kódexében ez megbocsáthatatlan bűn – ahogy a ragadozóból préda lesz, a regényt egyre inkább átszövi a bosszúdramaturgia. A szerző alkotói erénye, hogy a központi melodráma köré hiteles társadalmi, történelmi tablót sző. Rash az Appalache-hegység kultúrájáról tanít a nyugat karolinai egyetemen, ezt az ismeretanyagot pedig gazdagon kamatoztatja a regényben. A hegyvidék természetes erőviszonyait tiszteletben tartó és egyben annak kiszolgáltatott helyiek mindennapjai balladisztikus mikrotörténetek és elejtett megjegyzések által állnak össze szociálisan érzékeny, korabeli tükörképpé. A válságban tomboló kilátástalanságban olykor megcsillanó primér humanizmus pedig markánsan ellenpontozza a főszereplők egoista játszmáit. Mindeközben Rash biztos érzékkel kerüli az érzelgősséget és a naivitást, nem romanticizálja a hegylakók barbár civilizálatlanságát és kicsit sem irigylésre méltó életét. Hogy ez a keménység megőrződjön a vásznon, ahhoz egy, a hollywoodi kompromisszumoktól mentes rendező lenne szükséges (például Paul Thomas Anderson vagy John Hillcoat) – egyébként félő, hogy pont az sikkad el, ami izgalmassá teszi a regényt és a karaktert, és maradnak az unalomig ismert sablonok.

 

Könyvmolyképző Kiadó, 2014.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/06 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12254