rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Mozi

Saját lifttel a pokolba

Baski Sándor


Nebenan – német, 2021. Rendezte: Daniel Brühl. Írta: Daniel Kehlmann. Kép: Jens Harant. Zene: Moritz Friedrich és Jakob Grünert. Szereplők: Daniel Brühl (Daniel), Peter Kurth (Bruno), Aenne Schwarz (Clara), Gode Benedeix (Mischa). Gyártó: Amusement Park Films. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 92 perc.

 

Daniel Brühl első rendezésének főszereplője Daniel, a világhíres német-spanyol színész, aki 20 évvel ezelőtt egy NDK-nosztalgiára építő vígjátékkal robbant be, ma pedig már hollywoodi szuperhősfilmekben tűnik fel. A valósággal való egyezés tehát egyáltalán nem a véletlen műve, így csak az lehet nyitott kérdés, hogy a filmbéli Daniel kizárólag az életrajzi adatok tekintetében alteregója az igazinak, vagy a belső vívódásaik is hasonlóak.

Az eredetiben mindössze „Szomszéd” címen futó filmet Daniel Kehlmann Brühl ötlete alapján írta meg, ami az utóbbi verziót erősítheti, ráadásul a játékidő nagy részét is „Daniel” szakmai életének elemzése teszi ki. A történet szerint a színész a szuperhősfilmes castingja előtt betér kedvenc kocsmájába berlini lakása közelében, ahol beszélgetésbe elegyedik vele egy rejtélyes idegen. A hatvan körül járó Brunóról (Peter Kurth) kiderül, hogy a szomszédja, és az is, hogy behatóan ismeri nemcsak Daniel karrierjét, de a magánéletét is.

Feszültté a szituációt az teszi, hogy miként a színész, úgy a néző sem tudhatja, mi a célja a passzív-agresszív kérdésekkel támadó férfinek. Eleinte Daniel szerepválasztásait kritizálja ideológiai alapon, majd szóba kerül az is, hogy a színész és családja a Bruno apjától véleményes körülmények közt elvett lakásban él. Daniel eleinte minden szavát óvatosan megválogatja, még mintha bűntudatot is érezne a privilegizált helyzete miatt, de a szembesítés során egyre ingerültebbé válik.

Ezen a ponton átfordulhatna thrillerbe is a történet, de a határátlépés elmarad, ahogy a nyilvános alkotói önélveboncolás is. Brühl követhetné Sam Levinson példáját is, aki a Malcolm és Marie filmrendező főhőse kapcsán a saját alkotói módszereit tette nagyító alá, de végül úgy dönt, a saját pszichéje helyett inkább a berlini dzsentrifikáció problémáját tárja fel egy páros színészi jutalomjáték keretében.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/11 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15121

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 0 átlag: -