rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Papírmozi

Papírmozi

Kránicz Bence

Varázsgomba, segíts rajtam!

Vannak képregények, amelyek kitörnek az állandó olvasóbázis szűkös vagy tágasabb, de általában csak lassan szélesedő keretei közül, és egyszer csak világméretű szenzációvá katapultálnak. A korábban a független színtéren ismert kanadai képregényalkotó, Bryan Lee O’Malley Scott Pilgrim című sorozatával pontosan ez történt: az erőteljes mangahatásokat mutató, hatkötetes munka nemzetközi sikert aratott, az Edgar Wright rendezte hollywoodi filmadaptáció révén pedig a 2010 körüli zeitgeist szolid kulcsműveként foglalta el megérdemelt helyét a médium kortárs klasszikusai között. Üde volt, pimasz, formavilágában és elbeszéléstechnikájában kísérletező, mégis sodró lendületű.

Innen nehéz folytatni egy életművet, de O’Malley-nek meg kellett próbálnia, és az angolul 2014-ban, magyarul idén megjelent Repetát leginkább tiszteletreméltó félsikerként könyvelhetjük el. Sorozat helyett ezúttal önálló graphic novelt kapunk, nyámnyila férfihős helyett domináns női karaktert, de változatlan a narráció szintjeivel és az elbeszélés széttöredezésével folytatott, posztmodern játék. A Repeta főhőse Katie, a harminc körüli, mogorva szakács, aki éppen most nyitná meg élete első saját tulajdonú éttermét, mégsem elégedett az életével. Amikor egy házi tündérnek és az ő varázsgombáinak köszönhetően lehetőséget kap rá, hogy átírja, kijavítsa egyes múltbeli cselekedeit, nem habozik, és begombázik. Az élete pedig egyre kaotikusabb lesz.

A Repeta értelmezhető úgy, mint a szerhasználat szubjektív tapasztalatát bemutató és bő 300 oldalra kiterjesztő képregényes drugsploitation, de O’Malley valójában humanista szerző: a szakítás utáni depresszió feldolgozásáról, a hibás döntéseink felismerésének folyamatáról mesél. Igaz, Katie jellemfejlődéséhez szedett-vedett fantasztikus hátteret körít, amely egy pillanatra sem tűnik eredetinek vagy különösebben meggyőzőnek, és a mellékalakokat is unalmasabbra, egysíkúbbra írja, mint a Scott Pilgrim hibbant szereplőgárdáját. Ezúttal is magabiztosan uralja a formát – tempóérzéke, kompozíciós merészsége soha nem hagyja cserben –, de nehezen tudja feledtetni, hogy a történetet nem dolgozta ki igazán alaposan. Mégis: ritkán olvasni magyarul új, szerzői graphic novelt, és O’Malley akkor is izgalmas, amikor nem karriercsúcsot mutat.

Bryan Lee O’Malley: Repeta. Színes, keményfedeles, 328 oldal. Kiadó: Fumax.

 

Imre herceg álmot lát

A tavaly megjelent nyitó kötet után idén máris folytatódott Mészáros János író és Németh Levente rajzoló történelmi kalandképregény-sorozata, a Királyok és keresztek. Ezzel a szerzők nemcsak a mű kiállításában és zsánerében, hanem az elkészítés tempóját tekintve is megfelelni látszanak a francia sztenderdeknek – a magyar piacot ismerve ez utóbbi teljesítmény jóformán egyedülállónak mondható. A munkát nyilván segítette, hogy a szerzői kiadásban megjelent első rész után a másodikat felkarolta egy nagyobb kiadó, de a Kutyák és farkasok alcímű fejezeten ettől függetlenül is látszik, hogy magabiztosabb történetmesélők dolgoztak rajta.

Ezúttal világosabb, honnan hová tart a történet – a pannonhalmi bencések templomától az esztergomi vár alatti csatatérig –, a véres ütközetek, hatalmi intrikák és finom erotikájú jelenetek pedig pont jó arányban keverednek. Egyedül a főhős, Imre herceg tűnik továbbra is kissé sótlan alaknak, az alkotók érezhetően küzdenek vele, hogyan árnyaljanak egy történelmi figurát, akiről a halálának körülményein kívül alig tudunk valamit. A baljós végzet előrevetítésével és egy látnoki képességű női karakter beléptetésével a Királyok és keresztek a fantasy felé mozdul, a valós középkori események misztikus átszínezése pedig a további kötetekben is izgalmas lehetőségeket teremthet. Mindeközben Németh Levente is sokat fejlődött: keretezési megoldásai ötletesebbek és dinamikusabbak, arcközelijei természetesebbek, a könyvet záró csatajelenet viszont éppen olyan monumentális, mint az előzményben. A Királyok és keresztek tehát egyre jobb, és kiválóan alkalmas rá, hogy a képregényrajongók körén túl is bővítse olvasótáborát.

Sinonimo – Levi: Királyok és keresztek 2. – Canes et lupi. Színes, keményfedeles, 56 oldal. Kiadó: Helikon.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/12 64-65. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14357

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 0 átlag: -